(Reméljük, nem) utolsó vacsora

0 megjegyzés
Napi gyerekduma (ill. TEGnapi): Vacsi és pisiltetés után lábmosás a sároslábú ebeknek. Kezemben a lavór, törölköző. Erre Huba: - Anya, olyan vagy, mint Jézus, ők meg a Péterek! Utolsó vacsora értelmezés ovis fejjel. :-D

Huba, ha paleo

0 megjegyzés
Rengeteg kihagyás után egy kihagyhatatlan gyerekszáj, bele az emlékezőbugyorba, csak hogy feledésbe ne merüljön, hogy ilyen is volt.

Két hónapja paleózunk, paleózok. Nagyjából. A kölkek szokják, fogalmilag, küllemileg, ízileg egyaránt - lehetőleg erőszakmentesen.
A mai ebédünk a gyerekeim egyik nagy kedvence, tejfölös csirke, részben-egészben paleosítva, kinek-kinek igénye szerint: nokedlivel vagy anélkül, de mindenképp kesudió-tejföllel. Anyának quinoa-val. 


Premier.

Bulcsú néhány kanál után fanyalogni kezd. "Savanyú ez, anya, a nem paleo nem ilyen, az édesebb szokott lenni." Mondom neki: de hiszen a tejföl is savanykás - nem vigasztalja. Huba, akinél az eddigi paleo-próbálkozások ugyan rendre kudarcba fulladtak, viszont hús jöhet minden mennyiségben és majdnem minden formában, próbál bele lelket önteni:

- Ne panaszkodj, Bulcsú, a miénk is savanyú, mégse panaszkodunk! Anyáé meg még savanyúbb, mert ő csak húst eszik paprikamaggal!

Bölcs-öcs. :-D

Csoki helyett, csak magamnak

1 megjegyzés


"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

Kiskarácsony, integrácsony

1 megjegyzés
Az integrácsony nem más, mint az integráló munkaközösség saját szervezésű kis bulija, amire én is hivatalos vagyok annak ellenére, hogy formálisan nem hozzájuk tartozom. 
A terefere és a hidegtálak mellett lesz puttonybontogatás is, hiszen amolyan óvodás-iskolás módi szerint húztunk a kalapból kollégát, akinek SZIGORÚAN saját készítésű ajándékkal kedveskedhetünk majd. Azt nem árulom el, én kit húztam - hátha előbb jut el hozzá a meglepetése híre, mint maga az ajándék, de azt megmutatom, mivel készültem...

Mert már el is készült, és ez az én habitusom mellett igencsak ámulni-bámulni való, hiszen az integrácsony csak december 12.-én lesz. Szóval semmi kapkodás, semmi idegbaj az utolsó pillanatra maradt, ki nem hagyható teendők miatt: a takaros kis csomag útra készen áll. Azért annyit le kell szögezzek, hogy ez nem pusztán az én érdemem: a cuccos annyira apró, annyira minimál és annyira 100% hulladék-maradék, hogy sokat nem kellett hozzátegyek.

Ami kellett hozzá: egy icipici cserép, némi gipsz, egy darabka faág - ezt így egyben előhúztam a garázsban tartalékolt, "valamirejóleszmajd" dobozomból; maradék zöld fonal és néhány gyöngy - ezeket meg a keresztanyám testálta rám valamikor régen, egy "kidobnámkell-e" előterjesztést követően. Naná, hogy kellett! Ez minden. Ja, nem: kellett még egy menet "Gazdálkodj okosan!" társasjáték a családdal, ami közben én el is készültem  a nagy művel. Igaz, hogy így nem én nyertem, de bánja kánya! 

A munka menete: Keverd be a gipszport, öntsd bele a cserépbe, nyomd bele a faágat. Tedd félre és hagyd békén, míg megköt. Ha ez megtörtént, fesd le, színezd be, fújd le barnára a gipsz tetejét, vagy ha fehéren jobban tetszik, akkor egyszerűen tedd túl magad ezen a mondaton és folytasd a következő lépéssel.
Kösd meg a karácsonyfa három részét, tisztázd el, varrd össze, ízlés szerinti magasságban rögzítsd a faághoz, varrd rá a gyöngyöt - ha gyorsítani akarsz a dolgokon, ragasztópisztollyal lődd fel őket (megvallom, én most ragasztottam, mert tényleg sokkal gyorsabb így, viszont varrva sokkal szebb lenne), tedd egy apró szatyorba és add oda annak, akinek szántad, mert már végeztél is. ;-)

Nagyjából ilyesmire számíthatsz:


A minta nem saját, alapötlete és leírása Katie Startzman-tól származik, én csak módosítottam rajta egy keveset. Illetve lefordítottam Nektek, mert Katie olyan jófej volt, hogy örömmel megengedte, mindenfajta kikötés nélkül. Ő ugyan végül nemezeli az elkészült darabokat, de ez simán kiváltható úgy, ha vastag fonallal és nagyon vékony tűvel dolgozol, mert így kellőképpen tömör lesz a szövet, szépen megtartja a formáját.

Katie spicces fenyői
A leírás két mérettel dolgozik, én a kisebbiket kötöttem meg, ez 8 cm magas lett (csak a kötött részt mérve). Ennek a fának a  méretei a leírásban zárójelekben szerepelnek.
Alsó rész: Tűre szedünk 61 (41) szemet, majd elosztjuk 3 zoknikötő-tűre. (Én dupla szállal szedtem fel a szemeket, hogy még merevebb legyen az alja.) Az első felszedett szemet áttesszük az utolsó mellé, majd átemeljük rajta és leengedjük a tűről. Ezzel zárjuk a kört, 60 (40) szemmel. A sor elejére szemjelölőt teszünk.
1. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 40 (25) szem
2-4. sor: végig sima
5. sor: 6 (3) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 35 (20) szem
6-7. sor: végig sima
8. sor: 5 (2) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 30 (15) szem
9-10. sor: végig sima
11. sor: 4 (1) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 25 (10) szem

Csak a kis fánál:
12. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron
13-14. sor: végig sima
15. sor: leláncoljuk a munkát.

Csak a nagy fánál:
12-13. sor: végig sima
14. sor: 3 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 20 szem
14-15. sor: végig sima
16. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron - 10 szem
17-19. sor:  végig sima
20. sor: leláncoljuk a munkát.

Középső rész: Tűre szedünk 46 (31) szemet, majd elosztjuk 3 zoknikötő-tűre. Az első felszedett szemet áttesszük az utolsó mellé, majd átemeljük rajta és leengedjük a tűről. Ezzel zárjuk a kört, 45 (30) szemmel. A sor elejére szemjelölőt teszünk.
1. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 30 (20) szem
2-4. sor: végig sima ( a kisebbik fánál 3 sor helyett csak 2 sor sima!)
5. sor: 4 (2) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 25 (15) szem
6-7. sor: végig sima
8. sor: 3 (1) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 20 (10) szem

Csak a kis fánál:
8. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron
9-10. sor: végig sima
11. sor: leláncoljuk a munkát.

Csak a nagy fánál:
9-10. sor: végig sima
11. sor: 2 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 15 szem
12-13. sor: végig sima
14. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron  - 10 szem
15-17. sor:  végig sima
18. sor: leláncoljuk a munkát.

Csúcsrész: Tűre szedünk 41 (25) szemet, majd elosztjuk 3 zoknikötő-tűre. Az első felszedett szemet áttesszük az utolsó mellé, majd átemeljük rajta és leengedjük a tűről. Ezzel zárjuk a kört, 40 (24) szemmel. A sor elejére szemjelölőt teszünk.
1. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 25 (16) szem
2. sor: 3 (2) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 20 (12) szem
3-4. sor: végig sima 
5. sor: 2 (1) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 15 (8) szem
6-7. sor: végig sima

Csak a kis fánál:
8. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron
9. sor: leláncoljuk a munkát.

Csak a nagy fánál:
9. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 10 szem
10. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron
11. sor: leláncoljuk a munkát.

Az összeállítást már említettem fent, részletesebb magyarázatot nem igényel, szerintem. A szerző a törzset is kötve készítette, de nekem így, faággal valahogy autentikusabb, ezért azt nem is fordítom. Ha valaki nem élhet nélküle, de nem boldogul az angol leírással, az szóljon, és lefordítom "csak neki, csak akkor, csak ott", 

Hol a vége?

8 megjegyzés
Mikortól számít halottnak egy ember? A vég az, amikor a biológiai funkciók leállnak és az egyén, mint "precíziós szervezet" működésképtelenné válik?  Vagy "élettelen" az is, aki kiszolgáltatottan, magányosan, (meg)ismeretlenül tengeti mindennapjait?! Aki a gurulós kézikocsin kívül minden kínját is maga után húzza; aki egy  eltorzult, alig használható testbe kárhozott?

Az "anyó" szombaton költözött a gondolataimba. A kettes metrón. Ott volt mellettem. Ott volt: hajlott hátával, mélyen lehajtott, kendőbe burkolt remegő fejével, madártestével, ráncos, aszott kezével. Arctalanul... Amikor leült, valahogy mindenki elhúzódott mellőle. Esendő az ember: nem szeret "mély kútba" tekinteni, nehogy megijedjen attól, amit benne lát... 


Ki vagy Te, anyó? Szerettél-e és szerettek-e valaha? Voltál-e pirosló arcú fiatal menyecske? Roptál-e táncot és kaptál-e csókot? Megéltél-e boldog pásztorórát, adtál-e életet? Temettél-e már el Neked kedveset?
Szép voltál, anyó? És milyen vagy most? Ezernyi ránccal barázdált arcú? Milyen a lelked? Megtört és vén,  mint a test-kalitka, amibe zártak? Vagy örökifjú és szépséges, csak a tested foglya?
Énekelni tudsz-e anyó? Van-e sok édes meséd apró gyerekfüleknek? És vannak-e fülek, akik hallgatnak Téged? És vannak-e szemek, akik látnak Téged? Vagy mindenkinek láthatatlan maradsz, mint nekünk, ott a kettes metrón?!

Kíváncsivá tettél, anyó. Sokat gondolok Rád azóta. És arra, vajon mikortól számít halottnak egy ember...

Terc

3 megjegyzés
Tegnap levizsgáztam. És találkoztam a "Jézuskával". Épp a Krasznárban nézelődött, amikor én is beszaladtam ebéd után. Megállított és gyorsan a kezembe nyomott egy pakli kártyát, hogy cuccoljam haza én, nehogy már neki kelljen minden motyót a házunkba cipelnie december 24.-én.


Így most a kis dobozka eldugásra került: szerényen, lapulva várja az idejét. 

Viszont...

... ittam én ma reggel egy kávét, közben beizzítottam a szükséges eszközöket. Így történt, hogy a mi Jézuskánk a Ti Jézuskátok is - lehet, ha szeretnétek és írtok nekem. :-)

ui: A TERC egyébként egy logikai kártyajáték, rengeteg infot találhattok róla a www.tercjatek.hu oldalon.

Egyensúlyozás

2 megjegyzés
Nagyon szeretem Pappné Gazdag Zsuzsanna könyveit, mert maximálisan gyakorlatiasak, igazán jó szolgálatot tudnak tenni egy mozgásnevelés óra vázlatának kidolgozásánál.



"A szerző új sorozatának célja, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a mozgáskoordináció fejlesztésében minden szakembernek, aki a 2-16 éves korú gyermekek és fiatalok testnevelésével foglalkozik. A sorozat első darabja az egyensúlyérzékelés, az egyensúlyi kompetenciák fejlesztésével foglalkozik.
Az elméleti alapismeretek után egy új felosztás szerint, 600 gyakorlatot és 49 játékot mutat be, melyek segítségével tudatosan és hatékonyan fejleszthetők az egyensúlyérzékelés különböző fajtái."

Bővebb információért katt a képre, ha meg a könyvet szeretnéd, ragadj tollat/billentyűzetet és írj nekem. Beszkenneltem, mehet a közösbe. :-)

Lekvárcseppek

2 megjegyzés
Amikor az egész napos "ereszdelahajam" után a család "úgy megenne valami édeset", de mindjárt esteledik és semmi anya-energia nem maradt már a szuszogásnál bonyolultabb funkciókra; ráadásul a hűtő is tök üres, mert három kisbocs közreműködésével bevásárlásra sem volt idő ideg, akkor jöhet egy tepsi aprósütemény, ebből a fajtából. Kizárólag. Mert az aprósüteményeket enni szeretem, de nem ám készíteni. Pepecselős és időrabló munka, így leginkább neki se állok. Esetleg nagy ünnepekkor. ;-)

A lekvárcseppek viszont maga a kivétel, amely a szabályt erősíti. Mert szabados, igénytelen, és gyors, mint Japánban a Shinkansen vonatok.


Szabados, mert neki aztán tényleg bárhogy jó: ha tétlen negyedórám adódik, bekeverek 2-3 adagot, aztán ha úgy akarom, már sütögethetem is. Ha meg nem úgy szeretném, akkor egyszerűen betolom a hűtőbe, és hanyagolom mindaddig, míg újra adódik pár percnyi "brék" a sütésre. Egy-két napot vígan elvan a hűtőben, sértődés nélkül.

Igénytelen is, hiszen beéri egy kevés liszttel, vajjal, cukorral; egyetlen tojással, némi citromhéjjal, pár kanál lekvárral meg egy pindur vaníliával.

És gyors: ha a kb. 10 perces bekeverést nem számítjuk, akkor nagyjából 20 perc múlva már a kiürült tepsit rakhatjuk szépen szárazra törölve a helyére - főleg, ha előzetesen sütőpapírral "könnyítettünk magunkon". 

Hozzávalók:
  •          20 dkg puha vaj (én most margarinnal csináltam, nekünk még jobban ízlett, mint vajjal...)
  •          20 dkg cukor
  •         1 vaníliarúd kikapargatott belseje (helyette házilag készített bourbon vaníliás cukrot használtam)
  •         1 citrom reszelt héja
  •          1 tojás
  •          30 dkg finomliszt
  •          1 csipet só
  •          6-8 evőkanál málnalekvár (egyéb lekvár is lehet)


Elkészítés:

A puha vajat, a cukrot, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a reszelt citromhéjat robotgéppel összehabosítjuk 3-4 perc alatt, majd hozzádolgozzuk alaposan a tojást. Ezután a liszthez vegyítjük a sót, és a lisztet 2-3 részletben beledolgozzuk a vajas masszába.
Az összeállított tésztát folpackba csomagoljuk, és 1-2 órára betesszük a hűtőbe.
Sütés előtt a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) előmelegítjük és sütőpapírt terítünk egy 30x40 cm-es sütőlemezre.
A tésztából teáskanálnyi mennyiségeket veszünk a tenyereink közé, gombóccá formáljuk. Letesszük őket egymástól 3-3 cm-re a sütőlemezre, és mindegyik közepébe belenyomunk egy pici mélyedést egy fakanál végével. Ezután a mélyedéseket óvatosan kiszélesítjük, és mindbe belerakunk ½-½ kávéskanál málnalekvárt.
A süteményeket 15-18 perc alatt megsütjük. 


A recept egyébként egy  kőkorszaki Nők Lapjából származik, még azokból az időkből, amikor a linzer nem a sarki bolt csomagoltáru-osztályáról került a desszertes tányérra, hanem az anyukák tepsijéből.

Frodó

0 megjegyzés
Ez lett végül a poszt címe, merthogy zsákos, akárcsak a Gyűrűk Ura hobbitja. Egészen pontosan: BABZSÁKOS. :-)

Nem is gondolná az ember, mi mindenre lehet használni ezeket a semmi kis eszközöket otthon és az iskolában/óvodában egyaránt. 
A babzsák gyakorlatilag olyan, mint egy "akadálymentesített labda": nem gurul el, elkapni és eldobni is sokkal egyszerűbb, funkcióját és felhasználási lehetőségeit tekintve mégis nagyon hasonló.
Lehet vele egyszerűen "csak" játszani, lehet belőle építeni, lehet vele tanítani, mozgást ügyesíteni, vagy akár sérülésspecifikus foglalkozást tartani... És még sorolhatnám.


Tíz darab maroknyi zsákocskát készítettem a héten, tíz különböző kockás maradék anyagból. A méretük 12x12 cm, töltőtömegük 200 gramm darabonként. A beléjük varrt apró szemű szárazbab már szeptember legeleje óta ott sorakozik a kamra polcán (talán erre a kényszerpihenő-hétre várakozva?!). Bánja kánya, a lényeg, hogy most már az utolsó szemet is "bezsákoltam".


A "hiányzó taneszköz legyártása" feladat kipipálva, jöhet a tennivalók elfogyhatatlan listájának következő pontja.

Egy meghallgatott imádság

2 megjegyzés
Ez nem is igazi bejegyzés, amit most olvastok. Csak amolyan magamnak szóló kis széljegyzet. Egy emlékeimben megmaradt régi karácsony őrizgetett képeslapja, rajta egy imával, ami sokat jelent nekem. 

Szanálok, szelektálok - készülődök a "nagy változásra": a papírnak mennie kell, az ima marad. Így, ebben a formában...

Szent Rita: Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,
és Ő nehézségeket adott, amelyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, 
és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam.

Kértem bátorságot,
és veszélyeket adott, melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy mindig szeressenek, 
és kaptam az Úrtól elesett embereket, akiket szerethetek.

Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Ezt adta nekem az Isten.

Adjon ez az ima Nektek is erőt, ahogy nekem is adott sokszor, ha kellett,

Formaegyeztető képkirakó

11 megjegyzés
Mivel Bulcsú jóvoltából hétfő estétől "nyakunkba szakadt" néhány extra-szabadnap (értsd: beteg lett a naffiú, táppénzelünk - csapatosan), a délelőttjeim fogócskával, a délutánjaim pedig más egyéb játékkal telhetnek.

Még mielőtt irigykedni kezdenétek: a délelőtti "fogócska" abból áll, hogy őrült iramban próbálom utolérni MAGAMAT. :-o Ruhát javítok, cuccot dobozolok, virágokat téliesítek, kötéseket fejezek be, ügyet intézek, munkaeszközt gyártok, lakást takarítok, ebédet főzök, fejlesztési terveket írok, szakdogát készítek elő... Hasonló finomságok. 
De azért be kell valljam töredelmesen, nagyon jókor jött ez a betegség, mert bár még mindig én vagyok a fogó, de néhány lépéssel azért közelebb kerülhettem beérendő önmagamhoz.

Az autista tagozat, ahol szeptembertől a munkaidőm java részét töltöm, bővelkedik jobbnál jobb (fejlesztő) játékokban. Ezeket időnként hazavihetjük, főként azért, hogy tisztában legyünk vele, hogy milyen képességeket is fejlesztenek, ill. hogy a szabályok átböngészése ne a munkaidőt rövidítse. Ha meg már itthon vannak és "sk" is kivitelezhetők, akkor én azt meg is teszem. Egyrészt a saját gyerekeim részére, másrészt azokra az óráimra, amiket az autista csoporton kívül töltök - gyéren ellátott önkormányzati óvodák (és iskolák) integrált formában nevelt/oktatott gyerekeinél.

A Playful Patterns egy tök egyszerű kirakójáték. Habszivacsból készült geometriai formákat kell elhelyezni egy előrajzolt lapra, amin ezekből a formákból álló mozaikok vannak. 
Nagyon jól fejleszti a gondolkodást, figyelmet, vizuális differenciálást és diszkriminációt, finommotorikát, türelmet, feladattudatot, és még sorolhatnám.


És nemcsak, hogy az elve egyszerű, de igazán könnyű volt az elkészítése is. Kellett hozzá hat különböző színű dekorgumi (nagyjából egy A/5-nyi méretű fogyott el mindből) - legalábbis én ezt használtam, de tökéletesen jó lehet a kellően vastag, színre festett karton is; esetleg a kiszuperált hab-tapi-lapok darabjai. Ki kell vágni belőle színenként 1-1 nagy négyzetet, 7-7 kis négyzetet, 3-3 nagy, közepes és kis háromszöget, 1-1 paralelogrammát, 2-2 nagy kört, 1-1 kis kört, 3-3 félkört, 5-5 negyed kört és 3-3 téglalapot. Én volt, amiből többet is vágtam, ez az elemszám a csomagban fellelt mennyiség. Az egyes elemek mérete egyértelműen kivehető a kártyákról.

Meg kellett egy színes nyomtató és az előrajzolt lapok. (Amiket bescanneltem és szívesen megosztok Veletek, ha írtok nekem: megjegyzést, mail-t, bármelyiket, mindkettőt...) 

Én ugyan le is lamináltam az alaplapokat a nemrégen anyukámtól kapott szuperszónikus laminálógépemmel, de ez teljes egészében elhagyható, vagy merevíthető a lap úgy is, ha ráragasztjuk egy kartonra. Végül belesuttyantottam egy megfelelő méretű dobozba, és már kész is voltam.

Az iskolai játék néhány lapja hiányzik, de még így is van kiraknivaló bőven. Ha viszont valakinek ez így nem lenne elég, akkor bogarásszon a világhálón, mert ott rá lehet akadni néhány képre a hiányzók közül:




A legkreatívabbak meg maguk is kitalálhatnak alaplapokat. Sőt, meg is oszthatják velünk, kevésbé kreatívakkal. Előre is köszönjük, 

Kisütöttem: nem sütök!

9 megjegyzés
A mi Hubánk vasárnap dél óta az ötödik évét tapossa. Ha valaki esetleg látott valahol gyorsan rohanó négy évet, az szóljon, mert a miénk volt és visszacsalogatnánk, ha tudnánk, de elképzeni sem tudjuk, hová tűnhetett ilyen hirtelen!?


Ünnepeltünk hát egy picinykét. Kölyökpezsgővel és cseperedő kölykök leírhatatlan örömével.







A szülinap főérdekeltje citromos tortát rendelt. Na, nem mntha különösebben szeretné, de az "alérdekelt" nagytesó szuggesztív ereje győzedelmeskedett - nem először. 
Szóval eredetileg arra a tejszínes citromtortára készülődtem, amivel a Zuram ünneplődött valamelyik nem túl régi szülinapján. Amolyan tutira kiveri a biztosítékot jellegűre. Aztán persze ez is másképp alakult, mint annyi minden az életünkben.
Mert Anikó, a kolléganőm olyan jófej volt a múlt héten, hogy gondolt ránk és mindenkinek hozott egy-egy szelet sütit. Gesztenyéset, krémeset, habosat, extra finomat - sütés nélkül.
Naná, hogy  egyből megrohant a "MOST akarom" hangulat... Így aztán  egyszerűen fogtam magam, tettem hazafelé egy nagy kanyart, beszereztem a hozzávalókat, és félig önkényesen - azért csak félig, mert egyébként Huba jobban szereti a gesztenyét a citromnál - módosítottam egy hangyányit a szülinapi desszerten: citromtorta helyett Anikó gesztenyés-(nem)sütije készült el, tortára álmodva.


Az eredeti recept:
  • 2 csomag gesztenye
  • 25 dkg darált háztartási keksz
  • 25 dkg margarin
Ezeket összegyúrni, kisodorni.
  • 1 l tej
  • 3 csomag vaníliás puding
  • 25 dkg porcukor
  • 2 csomag babapiskóta
A tejbe egy kis cukorral megfőzzük a pudingot. A margarint a porcukorral kikeverjük, majd a kihűlt pudinghoz keverjük.
A pudingos keverék felét a kisodort gesztenyére kenjük, megrakjuk rumos tejbe forgatott (nem áztatott) babapiskótával – először kirakjuk  a széleket, utána a közepét befedjük és rákenjük a puding másik felét.
3,5 dl (Hulala) tejszínt kevés porcukorral felverünk és az egész tetejére kenjük. Reszelt csokival vagy tortadarával díszítjük.

Amit másképp csináltam: másfél adaggal dolgoztam, hogy emeletet is húzhassak a tortára; margarin helyett vajat használtam; a cukor egy részét (házi) Bourbon-vaníliás cukorral helyettesítettem és az alapul szolgáló gesztenyés-kekszes cuccost ketté vettem, hogy a torta tetejére is kerülhessen belőle.

Voilá:


Szülinapok januárig kipipálva - hacsak a karácsonyt nem számolom,

 

ui: A sütit ugyanezen a hétvégén hárman (!!!) is elkészítettük a munkaközösségből. :-D Ebből talán sejthető, hogy mennyire lehet JÓÓÓ...!
·   

Mi a haza?

2 megjegyzés
Születésnapon vagyunk túl, bejegyzést érdemlőn. Készülődik.

Előtte viszont hoztam valamit, amit néhány perce találtam, és nem hagyhattam "megosztatlanul". Ajánlom meleg szeretettel minden hasonszőrűmnek, bárhol légyen is a világban.

Ábrányi Emil: Mi a haza?

Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket
Isten már növeszti; a ki már figyelget,
És kezd számot adni arról, a mit érez,
szólott apjához, édes szülejéhez:
 
"Kedves apám, lelkem, valamit nem értek;
Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek,
Szemetek - jól láttam - majd könnyekben ázik,
Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik.
Kedves apám, töröm a fejemet régen
Mi hát az a haza? Magyarázd meg nékem."
 
"A haza: ez a föld, hol világra jöttünk,
A haza: ez az ég, mely ragyog fölöttünk -"
 
"De hiszen az ég nagy s mindenütt egyforma!"
 
"A haza: e tájék, kéklő hegyek orma,
Minden, a mi itt van és szívünknek drága,
Levegője, napja, vize, rónasága,
A virág a réten, a madár az ágon -"
 
"De hiszen van szebb is e kerek világon!
Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk,
Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk.
Van madár mindenhol, mely magasba lebben,
Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben,
Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -"
 
"Több a haza ennél: nagyság és dicsőség,
Öröm és gyász együtt! Nyomorulttá válik,
A kitől elvették s megsínyli halálig.
Nappal nincs nyugalma és éjszaka rémek
Veszik el az álmát! -"
 
"Én nem sínyleném meg!
Mindenütt, van játék, mindenütt van lepke!"
 
"A haza, fiacskám, szívünk legszentebbje,
Oltár, mely előtt csak fejlehajtva. Térden
Áldozik az ember!"
 
"Jó atyám, nem értem!
Magyarázd meg jobban!"
 
"Hallgass ide gyermek!
Apuka mesét mond... Hallgasd s jól figyeld meg!"
Egyszer volt... régen volt... Üldözőbe vették
És addig bántották, addig sértegették,
Míg átokkal ajkán elhagyta hazáját.
Esküvel fogadta: Magyarország táját
Többé sohse látja, nem kivánja látni,
Ezután idegen Istent fog imádni,
A magyart gyűlölni és utálni fogja,
Ha keresztre húznák, nézné mosolyogva,
Hallgatná gyönyörrel zokogását, jajját!
 
Szólt és ment haraggal s ádáz gúnykaczajját
Gőgös üldözőknek vitte a fülében.
 
*********
 
Az idő homokja pergett lassan, szépen.
Költöző madárka, mely vágyát követve,
Tízszer is, húszszor is útját arra vette,
Hova fecske, gólya híven visszajárnak
Nyíló kikeletkor: a magyar határnak.
Pergett az időnek halk homokja szépen,
És az, a ki látta lobogó dühében
A haragos embert ezelőtt sok évvel:
Most bámulna rajta, vagy nem ismerné fel.
Grófokkal komázik és hajlong a lába
Idegen királynak fényes udvarába'.
A kegyelmes Isten úgy fölvitte dolgát,
Hogy sürögve járnak körülötte szobák.
Tündöklik a napfény aranyos ruhában,
Serleg a kezében és mosoly a száján.
Herczegek, bárók közt oldódik a nyelve.
Ime most is ott űl s poharat emelve
Szól a társasághoz harsányan, kevélyen:
 
- "Bor, paripa, mámor, kártya, koczka éljen!
Éljen a szerencse és a szivtelenség,
Hogy a koldus erkölcs czondráit nevessék
S hatalomban, kincsben járjanak bokáig!
Éljen az okosság és éljen sokáig
Minden a világon... csak a haza veszszen!" –
 
Mikor ezt kimondja sáppad, összerezzen,
Szemei forognak, kábult agya szédül,
S mintha el akarna válni az eszétűl,
Fölkaczag, kikelve rettentőn magából,
Azután a könnye omlik mint a zápor.
Mint a tüzes villám, úgy csap a szivébe
A lenézett, gúnyolt távol haza népe,
S örült szerelemre gyúlad meg iránta,
A kit úgy gyűlölt, hogy pusztulásnak szánta!
 
Ittas czimborái lassan szétoszolnak,
Dünnyögik magukban: Majd jobban lesz holnap!
És ő maga, rémült inasokkal szemben,
Ott zokog sokáig az üres teremben.
 
És másnap a szolgák, kik parancsát lesték,
A hatalmas embert hasztalan keresték.
Átkutattak várost, kapukat elállták,
De hiába minden... többé nem találták.
 
*********
 
Hova ment? Nem sejtik! Csak az Isten tudja,
Hogy a bujdosónak merre visz az utja;
Csak az Isten látja, mi van a szívében,
Mi az, a mi hajtja napfényben, sötétben,
Mi az, a mi hajtja, hogy menjen előre
Zúgó fergetegben és dőljön a kőre,
Ha tovább nem bírja s meg kell hogy pihenjen.
Mi az, a mi hajtja, hogy csak menjen, menjen,
S ne legyen előtte se folyó se árok,
Míg nincsen a czélnál, mely után sovárog.
 
Ott halad a vándor... vérnyomot hagy lába,
Sár, hó-víz betódul tépett sarujába,
Elkopott mezének nincs már semmi éke,
De szivében több lesz, mindig több a béke,
 
A mint közelebb jön a magyar határhoz,
Kikelet van ujra. Daru, fecske szálldos
Kurrogva, csevegve a tavaszi égen.
Hamarabb ott lesznek ama szép vidéken,
Mint ő, a ki fáradt! Hogy irigyli őket,
A sugárzó légben vígan lebegőket!
 
Egy pár jámbor ember, kis tanyák parasztja,
A szegény bolyongót szívesen marasztja,
Pihen is a kunyhók, nyájas belsejében,
És az apróságot tanítgatja szépen
- Rejtélyes mosolylyal húzva őket félre –
Isten neve mellett a haza nevére!
 
De fölriad aztán, mert nyugtot nem adhat
Idegen föld néki, - mert itt nem maradhat.
Végső erejével tolja, magát, tolja,
Elcsigázott testét már alig vonszolja.
Néha le-leroskad; ekkor összeretten
És fölnéz az égre szomorún, ijedten,
S kérleli az Istent nagy szótlan keserve:
Még szüksége van rá, még ne hagyja cserbe!
 
Ah! azok a bérczek! Mintha látta volna!
Ah! az a kis erdő! Mintha rá hajolna,
Oly közel van hozzá...! És ott az a vár-rom!
Porba hullt a vándor a magyar határon.
Úgy van! Ez a föld az! Ez az ő hazája!
Odaroskadt hozzá hidegűlő szája,
Mozdulatlan karja a rögöt ölelte,
És egy hosszu csókban elröpült a lelke.
Visszajött meghalni ahhoz, kit imádott!
 
*********
 
Sírsz fiacskám ? Jól van! `Ez` a haza, látod!


Instant hittan

0 megjegyzés
Ma reggel csak a két fiú utazott velem iskolába, óvodába. A hátsó ülésen beszélgettek, csupa "bölcs dologról". Amikor a teremtés tematikájánál tartottak, a nagyobbik magyarázatba fogott:

"Huba, úgy képzeld el, hogy Isten forog a Föld körül."

Ugye, hogy nem hiába járt a kölök egyházi oviba...!? ;-D


S.O.S.

6 megjegyzés
Meg tudja nekem mondani valaki, aki nálamnál hozzáértőbb, hogy a sablonváltás után miért nem látom az oldal tetején azt a sávot, amivel be tudok lépni az irányítópultba? Ha meg "elveszett", hogy hozhatom vissza?
Ha nem lenne a draft, egyszerűen nem tudnék bejegyzést írni... :-(
Segítséééég!!! (Ja, és köszi!)

Kókuszos muffin

2 megjegyzés
Ez a süti az 1.B osztály családi napjára készült tegnap reggel. Először sütöttem meg és jó döntésnek bizonyult, mert mire fotózásra került volna a sor, el is kopott. Kell-e ennél jobb ajánlólevél?!
Egyébként tényleg nagyon finom, Bounty-rajongóknak kötelező!

Hozzávalók:
  • 100 gramm kókuszreszelék
  • 3/4 pohár liszt (2 decis pohárral mérve)
  • 1/2 pohár cukor
  • 1/4 pohár olaj
  • 1 pohár tej
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 tojás
Elkészítés: A megmelegített tejbe belerakjuk a kókuszreszeléket, összekeverjük, rövid időre félretesszük, míg a kókusz magába nem szívja a tejet. A száraz összetevőket nagyjából összekeverjük egymással. Egy másik tálban összekeverjük a tojás sárgáját és az olajat. Belerakjuk a tejes kókuszt és a lisztes keveréket, összekeverjük. Felverjük a tojásfehérjét és óvatosan hozzáforgatjuk azt is. A muffintepsit kapszlival béleljük és elosztjuk benne a tésztát.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük.

A süti turbózható, ha tej helyett kókusztejet használunk. Ha pedig némi csoki is kerül bele, az még tovább emeli az élvezeti értékét. Én tettem bele, nagyjából egy táblányit, apróra vágva.
A teteje is bevonható csokimáz-kókuszreszelék kombóval, de ez nálunk elmaradt, hogy a gyerekek ne kenyeszelhessék szanaszéjjel.

A recept a mindmegette.hu-ról való. Csöndesen jegyezném meg, hogy ott is 5/5-ös. :-)

Előnevelde

6 megjegyzés
Helyszín: Katolikus szellemiségű óvoda udvara, Mihály-napi vásári forgataggal.

A helyzetkomikum statisztagárdája: Nálamnál "e világra valóbb" szülők és haladó elvek szerint nevelt csemetéik.

Forgatókönyv:
15. 40: Három gyermekemből kettő várakozó állásponton a lufibohóc előtt,
16. 00: az egyik kölök türelme meghozza a gyümölcsét - kész a lufikard. A kettes számú tovább várakozik...
16.10: ...még mindig. Közben egyre csak jönnek a lufira áhítozók.
16. 20: A hatéves jelentkezik illemtudóan, itt-ott szép szóval kér, és főképp vár rendületlenül...
16. 30: .... meggyőzhetetlenül, tőle szokatlan visszafogottsággal,
16. 40: egészen mostanáig. Mert itt már ÉN adom fel, és nem kockáztatom tovább az idegrendszerem viszonylagos épségét. Odalépek, és ahelyett, hogy a fiamat győzködném tovább a távozásról, megemlítem a bohócnak, hogy nagyjából a kezdő csapat óta várakozunk kitartóan és panasz nélkül, tehát érdeklődnék, hogy a következő "alom" afrikai ugróegérből vajh' mi is részesedünk-e már...?! 
16. 41: A siker pillanata: kezünkben az "állat".
16.42: A helyszín elhagyása a MAJDNEM teljes eufória állapotában. Majdnem... mert miután a gyerekeket átadom apának, a Tesco-ig tartó utat azért végigpicsogom keserűségemben.

Konklúziók: 

  1. A könyöklés és a másokon való átgázolás "csudálatos" korát éljük: céltudatosság, könyörtelenség, rámenősség = E(r)GO SUM?!
  2. A gyerekek kb. nulla másodperc alatt itatódnak át  közvetlen környezetük értékrendjével és életvitelével.
  3. Erre a szar világra való felkészülést nem elehet elég korán és elég intenzíven elkezdeni.
  4. Az, hogy valaki katolikus oviba íratja a gyerekét, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobb keresztény, mint az, aki nem hivalkodik mellét veregetve a hovatartozásával.
  5. Most már tuti, hogy engem rossz évszázadban pottyantott le az a bizonyos gólyamadár.
  6. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
  7. Széllel szemben pisálni ugyan nehéz feladat... 
  8. ... de én nem akarok korpa között élni, sem disznókkal felzabáltatni magam.
  9. Erős késztetést érzek az otthon oktatásról való vélekedésem újragondolására (is).
Meg másra is...
Például a kötésre. Szóval nem rinyálok tovább, hanem elvonulok és befejezem azt a mellényt, amit nemsokára Ti is látni fogtok, 


video

Állati jó hajtogatási ötletek

0 megjegyzés
A bejegyzéseim már eddig is elég csalamádé jelleget mutattak - ezért is kötetlenek, mert ide aztán minden belefér, ami a torkomon kibuggyan. ;-) 

Mostantól kezdve viszont még vegyesebb lesz a kép, mert bekúszik egy-egy darabka szakma is. Vagy legalábbis avval kapcsolatos. 

Mint például ez a könyv, ami kedves, aranyos, végtelenül egyszerű és anyagigénytelen bütykölhetőségek gyűjteménye.


A kolléganőmé, én meg nem átallottam elkérni és "belerakni a nagy közös bugyorba". :-) Akit érdekel, szóljon bátran és útnak indítom a galambokat! ;-)

Gönyű, Gönyű, "erre be"!

8 megjegyzés
A mókuskerék forog, ha beszálltál, nincs megállás... Ezen a héten hat napot töltöttem iskolában, tanítással-tanulással. Így talán érthető volt a tegnap esti "fohászom": holnapra kirándulást szeretnék, ámen.

"És meghallgatá az Úr Zsuzsának szavát"... 

Félnapos-célzatos-csapatos vasárnapi ruccanáson vagyunk túl: Gönyűn jártunk. Azon a Gönyűn, amire én mindig az orromat húzogattam és fintorogtam és fanyalogtam. Amin ezerszer átmentem már, de sohasem álltam meg és néztem szét benne. 

Ma viszont leszámolok ezzel, és megkövetem ezt a falut. Tévedtem, amikor élhetetlen, semmilyen, és a fehérjeégetőnek köszönhetően büdös helynek tituláltam! 
Mert egyik oldalán egy csodálatos és hatalmas erdővel határos, másik szélét a Duna hullámai mossák. 





Mert van egy szép templomkertje és egy romantikus, zegzugos, Mária Terézia korabeli postafogadója - ami romos ugyan, de én így is elképesztően gyönyörűnek látom. 


És ott az Erebe. Az érintetlen kis gyémánt, ami csodákat ígér, várakozásra késztet, leskelődésre csábít. 

És ott vannak a terápiás-agaras lányok, a frissen megismert négylábú barátok... meg még valami - asszem - de ez még... TITOK!


Legalábbis egy darabig. ;-)

Újra itt van!

6 megjegyzés
Mert hiányzik neki az írás és hiányoznak az olvasók; mert nyomtalanul múlnak el felette a napok és nem készülnek élmény-befőttek az utókornak... 

Mert bár szeptember óta más a vágányszám és más az útvonal, de a "mozdony" a régi. Mert az idő ugyan  nagyon kevés és igen drága - viszont a "dokumentációval" legalább pontosan elszámolható.

Mert Krisztina jóvoltából nagy megtiszteltetés és motivációs löket érte - és különben is: ma evett életében először szusit...!!!

A lovak közé csap hát, és "amiről-arról", de bejegyzésekkel fenyeget:

video

Chip-csirip

7 megjegyzés
Újra itt vagyok, és jelentem, nem haltam meg. Csak a nyelvtanfolyam, amit épp látogatok, ANNYIRA intenzív, hogy gyakorlatilag minden mást kiszorít az életemből... Ráadásul olyannyira élvezem, hogy egy pillanatig sem bánom, hogy esténként (/éjjelente/hajnalban) kötögetés, vagy egyéb pihentető kézimunka helyett az Oxford angol nyelvtant bújom, leckét írok vagy szótárazok, vagyis a tavaly megálmodott virtuális terepasztalom darabkáit építgetem és illesztgetem a helyére.

De mivel ez a bejegyzés is érik már egy teljes hónapja, és a tegnapi eseményeknek köszönhetően apropó is adódott, hogy kissé "update"-elve elővegyem, hát megteszem, és bemutatom Rudolfot, a szálkásszőrű tacskófiút,

Az első közös nap - a tatai Öreg tónál
aki július 10.-én érkezett hozzánk a csákvári erdészház dakszlipárjától, Fillértől és Benőtől. 

A "beszerzés" fő indokai és szempontjai a következők voltak: 
  • Ödön mellé kell egy társ, mert mint afféle igazi falkakutya, utál egyedül lenni
  • a "karosszéria" legyen tetszetős, a "mechanika" strapabíró, a "fogyasztás" alacsony
  • legyen meg benne minden, ami egy bassetből hiányzik, és fordítva.
Ezért ő. A nehézsúlyú mozdony mellé egy aprócska "long vehicle". Stan és Pan kutyabőrben - de ezért (is) olyan zabálnivalóan aranyosak együtt.

Kétsávos forgalom

Egyébként pedig Rudi nem más, mint négy kilónyi varázslat. Cilinderében nincs semmi extra kellék, csak vidám kinézet, hihetetlen fürgeség, lehengerlő személyiség, barátságos viselkedés és jó adag magabiztosság. 

Határtalanul a határban
Így történhetett, hogy bűvésztrükkjeinek mindannyian bedőltünk. Pár másodperc alatt csavarodtunk valamennyien az ujja köré,

Mi ketten
egy-két nap alatt örök barátság alakult ki közte és Ödön közt,

Alakuló ismeretség...
... és felbonthatatlan szövetség (az udvar közepére cibált, lemeztelenített matracon) 
és alig egy hét elteltével új vezért üdvözölhettünk az udvarunkban, akinek a hatalmas, méla szövetséges szívvel-lélekkel tesz meg minden tőle telhetőt.

Commandante Rudolf játékot vezet
Tegnap állatorvosnál jártunk, letudtunk oltásokat és mindenféle más "-talanításokat" és "-telenítéseket". Rudi pedig teljes jogú "chipet-csapat" taggá vált: nyakonlőtték egy vonalkóddal - kipipálva ezzel egy újabb kötelező elemet azon a bizonyos terepasztalon... ;-)

Amint kész, mutatom. Nem mostanában lesz, de kitartás, kitartás... Írónak, olvasónak egyaránt.