Kötöttségeim - csak kötetlenül...

Kiskarácsony, integrácsony

2011-11-29T10:19:00.003+01:00

Az integrácsony nem más, mint az integráló munkaközösség saját szervezésű kis bulija, amire én is hivatalos vagyok annak ellenére, hogy formálisan nem hozzájuk tartozom.

A terefere és a hidegtálak mellett lesz puttonybontogatás is, hiszen amolyan óvodás-iskolás módi szerint húztunk a kalapból kollégát, akinek SZIGORÚAN saját készítésű ajándékkal kedveskedhetünk majd. Azt nem árulom el, én kit húztam - hátha előbb jut el hozzá a meglepetése híre, mint maga az ajándék, de azt megmutatom, mivel készültem...

Mert már el is készült, és ez az én habitusom mellett igencsak ámulni-bámulni való, hiszen az integrácsony csak december 12.-én lesz. Szóval semmi kapkodás, semmi idegbaj az utolsó pillanatra maradt, ki nem hagyható teendők miatt: a takaros kis csomag útra készen áll. Azért annyit le kell szögezzek, hogy ez nem pusztán az én érdemem: a cuccos annyira apró, annyira minimál és annyira 100% hulladék-maradék, hogy sokat nem kellett hozzátegyek.

Ami kellett hozzá: egy icipici cserép, némi gipsz, egy darabka faág - ezt így egyben előhúztam a garázsban tartalékolt, "valamirejóleszmajd" dobozomból; maradék zöld fonal és néhány gyöngy - ezeket meg a keresztanyám testálta rám valamikor régen, egy "kidobnámkell-e" előterjesztést követően. Naná, hogy kellett! Ez minden. Ja, nem: kellett még egy menet "Gazdálkodj okosan!" társasjáték a családdal, ami közben én el is készültem a nagy művel. Igaz, hogy így nem én nyertem, de bánja kánya!

A munka menete: Keverd be a gipszport, öntsd bele a cserépbe, nyomd bele a faágat. Tedd félre és hagyd békén, míg megköt. Ha ez megtörtént, fesd le, színezd be, fújd le barnára a gipsz tetejét, vagy ha fehéren jobban tetszik, akkor egyszerűen tedd túl magad ezen a mondaton és folytasd a következő lépéssel.

Kösd meg a karácsonyfa három részét, tisztázd el, varrd össze, ízlés szerinti magasságban rögzítsd a faághoz, varrd rá a gyöngyöt - ha gyorsítani akarsz a dolgokon, ragasztópisztollyal lődd fel őket (megvallom, én most ragasztottam, mert tényleg sokkal gyorsabb így, viszont varrva sokkal szebb lenne), tedd egy apró szatyorba és add oda annak, akinek szántad, mert már végeztél is. ;-)

Nagyjából ilyesmire számíthatsz:

A minta nem saját, alapötlete és leírása Katie Startzman-tól származik, én csak módosítottam rajta egy keveset. Illetve lefordítottam Nektek, mert Katie olyan jófej volt, hogy örömmel megengedte, mindenfajta kikötés nélkül. Ő ugyan végül nemezeli az elkészült darabokat, de ez simán kiváltható úgy, ha vastag fonallal és nagyon vékony tűvel dolgozol, mert így kellőképpen tömör lesz a szövet, szépen megtartja a formáját.

Katie spicces fenyői

A leírás két mérettel dolgozik, én a kisebbiket kötöttem meg, ez 8 cm magas lett (csak a kötött részt mérve). Ennek a fának a méretei a leírásban zárójelekben szerepelnek.

Alsó rész: Tűre szedünk 61 (41) szemet, majd elosztjuk 3 zoknikötő-tűre. (Én dupla szállal szedtem fel a szemeket, hogy még merevebb legyen az alja.) Az első felszedett szemet áttesszük az utolsó mellé, majd átemeljük rajta és leengedjük a tűről. Ezzel zárjuk a kört, 60 (40) szemmel. A sor elejére szemjelölőt teszünk.

1. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 40 (25) szem

2-4. sor: végig sima

5. sor: 6 (3) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 35 (20) szem

6-7. sor: végig sima

8. sor: 5 (2) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 30 (15) szem

9-10. sor: végig sima

11. sor: 4 (1) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 25 (10) szem

Csak a kis fánál:

12. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron

13-14. sor: végig sima

15. sor: leláncoljuk a munkát.

Csak a nagy fánál:

12-13. sor: végig sima

14. sor: 3 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 20 szem

14-15. sor: végig sima

16. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron - 10 szem

17-19. sor: végig sima

20. sor: leláncoljuk a munkát.

Középső rész: Tűre szedünk 46 (31) szemet, majd elosztjuk 3 zoknikötő-tűre. Az első felszedett szemet áttesszük az utolsó mellé, majd átemeljük rajta és leengedjük a tűről. Ezzel zárjuk a kört, 45 (30) szemmel. A sor elejére szemjelölőt teszünk.

1. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 30 (20) szem

2-4. sor: végig sima ( a kisebbik fánál 3 sor helyett csak 2 sor sima!)

5. sor: 4 (2) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 25 (15) szem

6-7. sor: végig sima

8. sor: 3 (1) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 20 (10) szem

Csak a kis fánál:

8. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron

9-10. sor: végig sima

11. sor: leláncoljuk a munkát.

Csak a nagy fánál:

9-10. sor: végig sima

11. sor: 2 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 15 szem

12-13. sor: végig sima

14. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 10 szem

15-17. sor: végig sima

18. sor: leláncoljuk a munkát.

Csúcsrész: Tűre szedünk 41 (25) szemet, majd elosztjuk 3 zoknikötő-tűre. Az első felszedett szemet áttesszük az utolsó mellé, majd átemeljük rajta és leengedjük a tűről. Ezzel zárjuk a kört, 40 (24) szemmel. A sor elejére szemjelölőt teszünk.

1. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 25 (16) szem

2. sor: 3 (2) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 20 (12) szem

3-4. sor: végig sima

5. sor: 2 (1) sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 15 (8) szem

6-7. sor: végig sima

Csak a kis fánál:

8. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron

9. sor: leláncoljuk a munkát.

Csak a nagy fánál:

9. sor: 1 sima, két szemet simán összekötünk, végig a soron - 10 szem

10. sor: 2 szemként összekötjük a szemeket, végig a soron

11. sor: leláncoljuk a munkát.

Az összeállítást már említettem fent, részletesebb magyarázatot nem igényel, szerintem. A szerző a törzset is kötve készítette, de nekem így, faággal valahogy autentikusabb, ezért azt nem is fordítom. Ha valaki nem élhet nélküle, de nem boldogul az angol leírással, az szóljon, és lefordítom "csak neki, csak akkor, csak ott",

Hol a vége?

2011-11-16T21:41:00.002+01:00

Mikortól számít halottnak egy ember? A vég az, amikor a biológiai funkciók leállnak és az egyén, mint "precíziós szervezet" működésképtelenné válik? Vagy "élettelen" az is, aki kiszolgáltatottan, magányosan, (meg)ismeretlenül tengeti mindennapjait?! Aki a gurulós kézikocsin kívül minden kínját is maga után húzza; aki egy eltorzult, alig használható testbe kárhozott?

Az "anyó" szombaton költözött a gondolataimba. A kettes metrón. Ott volt mellettem. Ott volt: hajlott hátával, mélyen lehajtott, kendőbe burkolt remegő fejével, madártestével, ráncos, aszott kezével. Arctalanul... Amikor leült, valahogy mindenki elhúzódott mellőle. Esendő az ember: nem szeret "mély kútba" tekinteni, nehogy megijedjen attól, amit benne lát...

Ki vagy Te, anyó? Szerettél-e és szerettek-e valaha? Voltál-e pirosló arcú fiatal menyecske? Roptál-e táncot és kaptál-e csókot? Megéltél-e boldog pásztorórát, adtál-e életet? Temettél-e már el Neked kedveset?

Szép voltál, anyó? És milyen vagy most? Ezernyi ránccal barázdált arcú? Milyen a lelked? Megtört és vén, mint a test-kalitka, amibe zártak? Vagy örökifjú és szépséges, csak a tested foglya?

Énekelni tudsz-e anyó? Van-e sok édes meséd apró gyerekfüleknek? És vannak-e fülek, akik hallgatnak Téged? És vannak-e szemek, akik látnak Téged? Vagy mindenkinek láthatatlan maradsz, mint nekünk, ott a kettes metrón?!

Kíváncsivá tettél, anyó. Sokat gondolok Rád azóta. És arra, vajon mikortól számít halottnak egy ember...

Terc

2011-11-13T07:23:00.000+01:00

Tegnap levizsgáztam. És találkoztam a "Jézuskával". Épp a Krasznárban nézelődött, amikor én is beszaladtam ebéd után. Megállított és gyorsan a kezembe nyomott egy pakli kártyát, hogy cuccoljam haza én, nehogy már neki kelljen minden motyót a házunkba cipelnie december 24.-én.

Így most a kis dobozka eldugásra került: szerényen, lapulva várja az idejét.

Viszont...

... ittam én ma reggel egy kávét, közben beizzítottam a szükséges eszközöket. Így történt, hogy a mi Jézuskánk a Ti Jézuskátok is - lehet, ha szeretnétek és írtok nekem. :-)

ui: A TERC egyébként egy logikai kártyajáték, rengeteg infot találhattok róla a www.tercjatek.hu oldalon.

Egyensúlyozás

2011-11-11T18:18:00.001+01:00

Nagyon szeretem Pappné Gazdag Zsuzsanna könyveit, mert maximálisan gyakorlatiasak, igazán jó szolgálatot tudnak tenni egy mozgásnevelés óra vázlatának kidolgozásánál.

"A szerző új sorozatának célja, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a mozgáskoordináció fejlesztésében minden szakembernek, aki a 2-16 éves korú gyermekek és fiatalok testnevelésével foglalkozik. A sorozat első darabja az egyensúlyérzékelés, az egyensúlyi kompetenciák fejlesztésével foglalkozik.

Az elméleti alapismeretek után egy új felosztás szerint, 600 gyakorlatot és 49 játékot mutat be, melyek segítségével tudatosan és hatékonyan fejleszthetők az egyensúlyérzékelés különböző fajtái."

Bővebb információért katt a képre, ha meg a könyvet szeretnéd, ragadj tollat/billentyűzetet és írj nekem. Beszkenneltem, mehet a közösbe. :-)

Lekvárcseppek

2011-10-24T22:37:00.000+02:00

Amikor az egész napos "ereszdelahajam" után a család "úgy megenne valami édeset", de mindjárt esteledik és semmi anya-energia nem maradt már a szuszogásnál bonyolultabb funkciókra; ráadásul a hűtő is tök üres, mert három kisbocs közreműködésével bevásárlásra sem volt ~~idő~~ ideg, akkor jöhet egy tepsi aprósütemény, ebből a fajtából. Kizárólag. Mert az aprósüteményeket enni szeretem, de nem ám készíteni. Pepecselős és időrabló munka, így leginkább neki se állok. Esetleg nagy ünnepekkor. ;-)

A lekvárcseppek viszont maga a kivétel, amely a szabályt erősíti. Mert szabados, igénytelen, és gyors, mint Japánban a Shinkansen vonatok.

Szabados, mert neki aztán tényleg bárhogy jó: ha tétlen negyedórám adódik, bekeverek 2-3 adagot, aztán ha úgy akarom, már sütögethetem is. Ha meg nem úgy szeretném, akkor egyszerűen betolom a hűtőbe, és hanyagolom mindaddig, míg újra adódik pár percnyi "brék" a sütésre. Egy-két napot vígan elvan a hűtőben, sértődés nélkül.

Igénytelen is, hiszen beéri egy kevés liszttel, vajjal, cukorral; egyetlen tojással, némi citromhéjjal, pár kanál lekvárral meg egy pindur vaníliával.

És gyors: ha a kb. 10 perces bekeverést nem számítjuk, akkor nagyjából 20 perc múlva már a kiürült tepsit rakhatjuk szépen szárazra törölve a helyére - főleg, ha előzetesen sütőpapírral "könnyítettünk magunkon".

Hozzávalók:

20 dkg puha vaj (én most margarinnal csináltam, nekünk még jobban ízlett, mint vajjal...)
20 dkg cukor
1 vaníliarúd kikapargatott belseje (helyette házilag készített bourbon vaníliás cukrot használtam)
1 citrom reszelt héja
1 tojás
30 dkg finomliszt
1 csipet só
6-8 evőkanál málnalekvár (egyéb lekvár is lehet)

Elkészítés:

A puha vajat, a cukrot, a vaníliarúd kikapargatott belsejét és a reszelt citromhéjat robotgéppel összehabosítjuk 3-4 perc alatt, majd hozzádolgozzuk alaposan a tojást. Ezután a liszthez vegyítjük a sót, és a lisztet 2-3 részletben beledolgozzuk a vajas masszába.
Az összeállított tésztát folpackba csomagoljuk, és 1-2 órára betesszük a hűtőbe.
Sütés előtt a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat) előmelegítjük és sütőpapírt terítünk egy 30x40 cm-es sütőlemezre.
A tésztából teáskanálnyi mennyiségeket veszünk a tenyereink közé, gombóccá formáljuk. Letesszük őket egymástól 3-3 cm-re a sütőlemezre, és mindegyik közepébe belenyomunk egy pici mélyedést egy fakanál végével. Ezután a mélyedéseket óvatosan kiszélesítjük, és mindbe belerakunk ½-½ kávéskanál málnalekvárt.
A süteményeket 15-18 perc alatt megsütjük.

A recept egyébként egy kőkorszaki Nők Lapjából származik, még azokból az időkből, amikor a linzer nem a sarki bolt csomagoltáru-osztályáról került a desszertes tányérra, hanem az anyukák tepsijéből.

Frodó

2011-10-22T08:40:00.000+02:00

Ez lett végül a poszt címe, merthogy zsákos, akárcsak a Gyűrűk Ura hobbitja. Egészen pontosan: BABZSÁKOS. :-)

Nem is gondolná az ember, mi mindenre lehet használni ezeket a semmi kis eszközöket otthon és az iskolában/óvodában egyaránt.

A babzsák gyakorlatilag olyan, mint egy "akadálymentesített labda": nem gurul el, elkapni és eldobni is sokkal egyszerűbb, funkcióját és felhasználási lehetőségeit tekintve mégis nagyon hasonló.

Lehet vele egyszerűen "csak" játszani, lehet belőle építeni, lehet vele tanítani, mozgást ügyesíteni, vagy akár sérülésspecifikus foglalkozást tartani... És még sorolhatnám.

Tíz darab maroknyi zsákocskát készítettem a héten, tíz különböző kockás maradék anyagból. A méretük 12x12 cm, töltőtömegük 200 gramm darabonként. A beléjük varrt apró szemű szárazbab már szeptember legeleje óta ott sorakozik a kamra polcán (talán erre a kényszerpihenő-hétre várakozva?!). Bánja kánya, a lényeg, hogy most már az utolsó szemet is "bezsákoltam".

A "hiányzó taneszköz legyártása" feladat kipipálva, jöhet a tennivalók elfogyhatatlan listájának következő pontja.

Egy meghallgatott imádság

2011-10-21T13:11:00.002+02:00

Ez nem is igazi bejegyzés, amit most olvastok. Csak amolyan magamnak szóló kis széljegyzet. Egy emlékeimben megmaradt régi karácsony őrizgetett képeslapja, rajta egy imával, ami sokat jelent nekem.

Szanálok, szelektálok - készülődök a "nagy változásra": a papírnak mennie kell, az ima marad. Így, ebben a formában...

Szent Rita: Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,

és Ő nehézségeket adott, amelyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,

és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,

gondolkodó agyat és testi erőt kaptam.

Kértem bátorságot,

és veszélyeket adott, melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy mindig szeressenek,

és kaptam az Úrtól elesett embereket, akiket szerethetek.

Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem,

és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Ezt adta nekem az Isten.

Adjon ez az ima Nektek is erőt, ahogy nekem is adott sokszor, ha kellett,

Formaegyeztető képkirakó

2011-10-19T16:16:00.003+02:00

Mivel Bulcsú jóvoltából hétfő estétől "nyakunkba szakadt" néhány extra-szabadnap (értsd: beteg lett a naffiú, táppénzelünk - csapatosan), a délelőttjeim fogócskával, a délutánjaim pedig más egyéb játékkal telhetnek.

Még mielőtt irigykedni kezdenétek: a délelőtti "fogócska" abból áll, hogy őrült iramban próbálom utolérni MAGAMAT. :-o Ruhát javítok, cuccot dobozolok, virágokat téliesítek, kötéseket fejezek be, ügyet intézek, munkaeszközt gyártok, lakást takarítok, ebédet főzök, fejlesztési terveket írok, szakdogát készítek elő... Hasonló finomságok.

De azért be kell valljam töredelmesen, nagyon jókor jött ez a betegség, mert bár még mindig én vagyok a fogó, de néhány lépéssel azért közelebb kerülhettem beérendő önmagamhoz.

Az autista tagozat, ahol szeptembertől a munkaidőm java részét töltöm, bővelkedik jobbnál jobb (fejlesztő) játékokban. Ezeket időnként hazavihetjük, főként azért, hogy tisztában legyünk vele, hogy milyen képességeket is fejlesztenek, ill. hogy a szabályok átböngészése ne a munkaidőt rövidítse. Ha meg már itthon vannak és "sk" is kivitelezhetők, akkor én azt meg is teszem. Egyrészt a saját gyerekeim részére, másrészt azokra az óráimra, amiket az autista csoporton kívül töltök - gyéren ellátott önkormányzati óvodák (és iskolák) integrált formában nevelt/oktatott gyerekeinél.

A Playful Patterns egy tök egyszerű kirakójáték. Habszivacsból készült geometriai formákat kell elhelyezni egy előrajzolt lapra, amin ezekből a formákból álló mozaikok vannak.

Nagyon jól fejleszti a gondolkodást, figyelmet, vizuális differenciálást és diszkriminációt, finommotorikát, türelmet, feladattudatot, és még sorolhatnám.

És nemcsak, hogy az elve egyszerű, de igazán könnyű volt az elkészítése is. Kellett hozzá hat különböző színű dekorgumi (nagyjából egy A/5-nyi méretű fogyott el mindből) - legalábbis én ezt használtam, de tökéletesen jó lehet a kellően vastag, színre festett karton is; esetleg a kiszuperált hab-tapi-lapok darabjai. Ki kell vágni belőle színenként 1-1 nagy négyzetet, 7-7 kis négyzetet, 3-3 nagy, közepes és kis háromszöget, 1-1 paralelogrammát, 2-2 nagy kört, 1-1 kis kört, 3-3 félkört, 5-5 negyed kört és 3-3 téglalapot. Én volt, amiből többet is vágtam, ez az elemszám a csomagban fellelt mennyiség. Az egyes elemek mérete egyértelműen kivehető a kártyákról.

Meg kellett egy színes nyomtató és az előrajzolt lapok. (Amiket bescanneltem és szívesen megosztok Veletek, ha írtok nekem: megjegyzést, mail-t, bármelyiket, mindkettőt...)

Én ugyan le is lamináltam az alaplapokat a nemrégen anyukámtól kapott szuperszónikus laminálógépemmel, de ez teljes egészében elhagyható, vagy merevíthető a lap úgy is, ha ráragasztjuk egy kartonra. Végül belesuttyantottam egy megfelelő méretű dobozba, és már kész is voltam.

Az iskolai játék néhány lapja hiányzik, de még így is van kiraknivaló bőven. Ha viszont valakinek ez így nem lenne elég, akkor bogarásszon a világhálón, mert ott rá lehet akadni néhány képre a hiányzók közül:

A legkreatívabbak meg maguk is kitalálhatnak alaplapokat. Sőt, meg is oszthatják velünk, kevésbé kreatívakkal. Előre is köszönjük,

Kisütöttem: nem sütök!

2011-10-12T22:22:00.002+02:00

A mi Hubánk vasárnap dél óta az ötödik évét tapossa. Ha valaki esetleg látott valahol gyorsan rohanó négy évet, az szóljon, mert a miénk volt és visszacsalogatnánk, ha tudnánk, de elképzeni sem tudjuk, hová tűnhetett ilyen hirtelen!?

Ünnepeltünk hát egy picinykét. Kölyökpezsgővel és cseperedő kölykök leírhatatlan örömével.

A szülinap főérdekeltje citromos tortát rendelt. Na, nem mntha különösebben szeretné, de az "alérdekelt" nagytesó szuggesztív ereje győzedelmeskedett - nem először.

Szóval eredetileg arra a tejszínes citromtortára készülődtem, amivel a Zuram ünneplődött valamelyik nem túl régi szülinapján. Amolyan tutira kiveri a biztosítékot jellegűre. Aztán persze ez is másképp alakult, mint annyi minden az életünkben.

Mert Anikó, a kolléganőm olyan jófej volt a múlt héten, hogy gondolt ránk és mindenkinek hozott egy-egy szelet sütit. Gesztenyéset, krémeset, habosat, extra finomat - sütés nélkül.

Naná, hogy egyből megrohant a "MOST akarom" hangulat... Így aztán egyszerűen fogtam magam, tettem hazafelé egy nagy kanyart, beszereztem a hozzávalókat, és félig önkényesen - azért csak félig, mert egyébként Huba jobban szereti a gesztenyét a citromnál - módosítottam egy hangyányit a szülinapi desszerten: citromtorta helyett Anikó gesztenyés-(nem)sütije készült el, tortára álmodva.

Az eredeti recept:

2 csomag gesztenye
25 dkg darált háztartási keksz
25 dkg margarin

Ezeket összegyúrni, kisodorni.

1 l tej
3 csomag vaníliás puding
25 dkg porcukor
2 csomag babapiskóta

A tejbe egy kis cukorral megfőzzük a pudingot. A margarint a porcukorral kikeverjük, majd a kihűlt pudinghoz keverjük.

A pudingos keverék felét a kisodort gesztenyére kenjük, megrakjuk rumos tejbe forgatott (nem áztatott) babapiskótával – először kirakjuk a széleket, utána a közepét befedjük és rákenjük a puding másik felét.

3,5 dl (Hulala) tejszínt kevés porcukorral felverünk és az egész tetejére kenjük. Reszelt csokival vagy tortadarával díszítjük.

Amit másképp csináltam: másfél adaggal dolgoztam, hogy emeletet is húzhassak a tortára; margarin helyett vajat használtam; a cukor egy részét (házi) Bourbon-vaníliás cukorral helyettesítettem és az alapul szolgáló gesztenyés-kekszes cuccost ketté vettem, hogy a torta tetejére is kerülhessen belőle.

Voilá:

Szülinapok januárig kipipálva - hacsak a karácsonyt nem számolom,

ui: A sütit ugyanezen a hétvégén hárman (!!!) is elkészítettük a munkaközösségből. :-D Ebből talán sejthető, hogy mennyire lehet JÓÓÓ...!

Mi a haza?

2011-10-10T20:54:00.003+02:00

Születésnapon vagyunk túl, bejegyzést érdemlőn. Készülődik.

Előtte viszont hoztam valamit, amit néhány perce találtam, és nem hagyhattam "megosztatlanul". Ajánlom meleg szeretettel minden hasonszőrűmnek, bárhol légyen is a világban.

Ábrányi Emil : Mi a haza?

Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket

Isten már növeszti; a ki már figyelget,

És kezd számot adni arról, a mit érez,

szólott apjához, édes szülejéhez:

"Kedves apám, lelkem, valamit nem értek;

Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek,

Szemetek - jól láttam - majd könnyekben ázik,

Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik.

Kedves apám, töröm a fejemet régen

Mi hát az a haza? Magyarázd meg nékem."

"A haza: ez a föld, hol világra jöttünk,

A haza: ez az ég, mely ragyog fölöttünk -"

"De hiszen az ég nagy s mindenütt egyforma!"

"A haza: e tájék, kéklő hegyek orma,

Minden, a mi itt van és szívünknek drága,

Levegője, napja, vize, rónasága,

A virág a réten, a madár az ágon -"

"De hiszen van szebb is e kerek világon!

Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk,

Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk.

Van madár mindenhol, mely magasba lebben,

Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben,

Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -"

"Több a haza ennél: nagyság és dicsőség,

Öröm és gyász együtt! Nyomorulttá válik,

A kitől elvették s megsínyli halálig.

Nappal nincs nyugalma és éjszaka rémek

Veszik el az álmát! -"

"Én nem sínyleném meg!

Mindenütt, van játék, mindenütt van lepke!"

"A haza, fiacskám, szívünk legszentebbje,

Oltár, mely előtt csak fejlehajtva. Térden

Áldozik az ember!"

"Jó atyám, nem értem!

Magyarázd meg jobban!"

"Hallgass ide gyermek!

Apuka mesét mond... Hallgasd s jól figyeld meg!"

Egyszer volt... régen volt... Üldözőbe vették

És addig bántották, addig sértegették,

Míg átokkal ajkán elhagyta hazáját.

Esküvel fogadta: Magyarország táját

Többé sohse látja, nem kivánja látni,

Ezután idegen Istent fog imádni,

A magyart gyűlölni és utálni fogja,

Ha keresztre húznák, nézné mosolyogva,

Hallgatná gyönyörrel zokogását, jajját!

Szólt és ment haraggal s ádáz gúnykaczajját

Gőgös üldözőknek vitte a fülében.

*********

Az idő homokja pergett lassan, szépen.

Költöző madárka, mely vágyát követve,

Tízszer is, húszszor is útját arra vette,

Hova fecske, gólya híven visszajárnak

Nyíló kikeletkor: a magyar határnak.

Pergett az időnek halk homokja szépen,

És az, a ki látta lobogó dühében

A haragos embert ezelőtt sok évvel:

Most bámulna rajta, vagy nem ismerné fel.

Grófokkal komázik és hajlong a lába

Idegen királynak fényes udvarába'.

A kegyelmes Isten úgy fölvitte dolgát,

Hogy sürögve járnak körülötte szobák.

Tündöklik a napfény aranyos ruhában,

Serleg a kezében és mosoly a száján.

Herczegek, bárók közt oldódik a nyelve.

Ime most is ott űl s poharat emelve

Szól a társasághoz harsányan, kevélyen:

- "Bor, paripa, mámor, kártya, koczka éljen!

Éljen a szerencse és a szivtelenség,

Hogy a koldus erkölcs czondráit nevessék

S hatalomban, kincsben járjanak bokáig!

Éljen az okosság és éljen sokáig

Minden a világon... csak a haza veszszen!" –

Mikor ezt kimondja sáppad, összerezzen,

Szemei forognak, kábult agya szédül,

S mintha el akarna válni az eszétűl,

Fölkaczag, kikelve rettentőn magából,

Azután a könnye omlik mint a zápor.

Mint a tüzes villám, úgy csap a szivébe

A lenézett, gúnyolt távol haza népe,

S örült szerelemre gyúlad meg iránta,

A kit úgy gyűlölt, hogy pusztulásnak szánta!

Ittas czimborái lassan szétoszolnak,

Dünnyögik magukban: Majd jobban lesz holnap!

És ő maga, rémült inasokkal szemben,

Ott zokog sokáig az üres teremben.

És másnap a szolgák, kik parancsát lesték,

A hatalmas embert hasztalan keresték.

Átkutattak várost, kapukat elállták,

De hiába minden... többé nem találták.

*********

Hova ment? Nem sejtik! Csak az Isten tudja,

Hogy a bujdosónak merre visz az utja;

Csak az Isten látja, mi van a szívében,

Mi az, a mi hajtja napfényben, sötétben,

Mi az, a mi hajtja, hogy menjen előre

Zúgó fergetegben és dőljön a kőre,

Ha tovább nem bírja s meg kell hogy pihenjen.

Mi az, a mi hajtja, hogy csak menjen, menjen,

S ne legyen előtte se folyó se árok,

Míg nincsen a czélnál, mely után sovárog.

Ott halad a vándor... vérnyomot hagy lába,

Sár, hó-víz betódul tépett sarujába,

Elkopott mezének nincs már semmi éke,

De szivében több lesz, mindig több a béke,

A mint közelebb jön a magyar határhoz,

Kikelet van ujra. Daru, fecske szálldos

Kurrogva, csevegve a tavaszi égen.

Hamarabb ott lesznek ama szép vidéken,

Mint ő, a ki fáradt! Hogy irigyli őket,

A sugárzó légben vígan lebegőket!

Egy pár jámbor ember, kis tanyák parasztja,

A szegény bolyongót szívesen marasztja,

Pihen is a kunyhók, nyájas belsejében,

És az apróságot tanítgatja szépen

- Rejtélyes mosolylyal húzva őket félre –

Isten neve mellett a haza nevére!

De fölriad aztán, mert nyugtot nem adhat

Idegen föld néki, - mert itt nem maradhat.

Végső erejével tolja, magát, tolja,

Elcsigázott testét már alig vonszolja.

Néha le-leroskad; ekkor összeretten

És fölnéz az égre szomorún, ijedten,

S kérleli az Istent nagy szótlan keserve:

Még szüksége van rá, még ne hagyja cserbe!

Ah! azok a bérczek! Mintha látta volna!

Ah! az a kis erdő! Mintha rá hajolna,

Oly közel van hozzá...! És ott az a vár-rom!

Porba hullt a vándor a magyar határon.

Úgy van! Ez a föld az! Ez az ő hazája!

Odaroskadt hozzá hidegűlő szája,

Mozdulatlan karja a rögöt ölelte,

És egy hosszu csókban elröpült a lelke.

Visszajött meghalni ahhoz, kit imádott!

*********

Sírsz fiacskám ? Jól van! `Ez` a haza, látod!

Instant hittan

2011-10-06T17:00:00.003+02:00

Ma reggel csak a két fiú utazott velem iskolába, óvodába. A hátsó ülésen beszélgettek, csupa "bölcs dologról". Amikor a teremtés tematikájánál tartottak, a nagyobbik magyarázatba fogott:

"Huba, úgy képzeld el, hogy Isten forog a Föld körül."

Ugye, hogy nem hiába járt a kölök egyházi oviba...!? ;-D

S.O.S.

2011-10-04T05:53:00.001+02:00

Meg tudja nekem mondani valaki, aki nálamnál hozzáértőbb, hogy a sablonváltás után miért nem látom az oldal tetején azt a sávot, amivel be tudok lépni az irányítópultba? Ha meg "elveszett", hogy hozhatom vissza?

Ha nem lenne a draft, egyszerűen nem tudnék bejegyzést írni... :-(

Segítséééég!!! (Ja, és köszi!)

Kókuszos muffin

2011-10-02T09:40:00.002+02:00

Ez a süti az 1.B osztály családi napjára készült tegnap reggel. Először sütöttem meg és jó döntésnek bizonyult, mert mire fotózásra került volna a sor, el is kopott. Kell-e ennél jobb ajánlólevél?!

Egyébként tényleg nagyon finom, Bounty-rajongóknak kötelező!

Hozzávalók:

100 gramm kókuszreszelék
3/4 pohár liszt (2 decis pohárral mérve)
1/2 pohár cukor
1/4 pohár olaj
1 pohár tej
1 csomag sütőpor
2 tojás

Elkészítés: A megmelegített tejbe belerakjuk a kókuszreszeléket, összekeverjük, rövid időre félretesszük, míg a kókusz magába nem szívja a tejet. A száraz összetevőket nagyjából összekeverjük egymással. Egy másik tálban összekeverjük a tojás sárgáját és az olajat. Belerakjuk a tejes kókuszt és a lisztes keveréket, összekeverjük. Felverjük a tojásfehérjét és óvatosan hozzáforgatjuk azt is. A muffintepsit kapszlival béleljük és elosztjuk benne a tésztát.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük.

A süti turbózható, ha tej helyett kókusztejet használunk. Ha pedig némi csoki is kerül bele, az még tovább emeli az élvezeti értékét. Én tettem bele, nagyjából egy táblányit, apróra vágva.
A teteje is bevonható csokimáz-kókuszreszelék kombóval, de ez nálunk elmaradt, hogy a gyerekek ne kenyeszelhessék szanaszéjjel.

A recept a mindmegette.hu-ról való. Csöndesen jegyezném meg, hogy ott is 5/5-ös. :-)

Előnevelde

2011-09-30T21:55:00.001+02:00

Helyszín: Katolikus szellemiségű óvoda udvara, Mihály-napi vásári forgataggal.

A helyzetkomikum statisztagárdája: Nálamnál "e világra valóbb" szülők és haladó elvek szerint nevelt csemetéik.

Forgatókönyv:

15. 40: Három gyermekemből kettő várakozó állásponton a lufibohóc előtt,

16. 00: az egyik kölök türelme meghozza a gyümölcsét - kész a lufikard. A kettes számú tovább várakozik...

16.10: ...még mindig. Közben egyre csak jönnek a lufira áhítozók.

16. 20: A hatéves jelentkezik illemtudóan, itt-ott szép szóval kér, és főképp vár rendületlenül...

16. 30: .... meggyőzhetetlenül, tőle szokatlan visszafogottsággal,

16. 40: egészen mostanáig. Mert itt már ÉN adom fel, és nem kockáztatom tovább az idegrendszerem viszonylagos épségét. Odalépek, és ahelyett, hogy a fiamat győzködném tovább a távozásról, megemlítem a bohócnak, hogy nagyjából a kezdő csapat óta várakozunk kitartóan és panasz nélkül, tehát érdeklődnék, hogy a következő "alom" afrikai ugróegérből vajh' mi is részesedünk-e már...?!

16. 41: A siker pillanata: kezünkben az "állat".

16.42: A helyszín elhagyása a MAJDNEM teljes eufória állapotában. Majdnem... mert miután a gyerekeket átadom apának, a Tesco-ig tartó utat azért végigpicsogom keserűségemben.

Konklúziók:

A könyöklés és a másokon való átgázolás "csudálatos" korát éljük: céltudatosság, könyörtelenség, rámenősség = E(r)GO SUM?!
A gyerekek kb. nulla másodperc alatt itatódnak át közvetlen környezetük értékrendjével és életvitelével.
Erre a szar világra való felkészülést nem elehet elég korán és elég intenzíven elkezdeni.
Az, hogy valaki katolikus oviba íratja a gyerekét, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobb keresztény, mint az, aki nem hivalkodik mellét veregetve a hovatartozásával.
Most már tuti, hogy engem rossz évszázadban pottyantott le az a bizonyos gólyamadár.
Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
Széllel szemben pisálni ugyan nehéz feladat...
... de én nem akarok korpa között élni, sem disznókkal felzabáltatni magam.
Erős késztetést érzek az otthon oktatásról való vélekedésem újragondolására (is).

Meg másra is...

Például a kötésre. Szóval nem rinyálok tovább, hanem elvonulok és befejezem azt a mellényt, amit nemsokára Ti is látni fogtok,

Állati jó hajtogatási ötletek

2011-09-27T21:29:00.000+02:00

A bejegyzéseim már eddig is elég csalamádé jelleget mutattak - ezért is kötetlenek, mert ide aztán minden belefér, ami a torkomon kibuggyan. ;-)

Mostantól kezdve viszont még vegyesebb lesz a kép, mert bekúszik egy-egy darabka szakma is. Vagy legalábbis avval kapcsolatos.

Mint például ez a könyv, ami kedves, aranyos, végtelenül egyszerű és anyagigénytelen bütykölhetőségek gyűjteménye.

A kolléganőmé, én meg nem átallottam elkérni és "belerakni a nagy közös bugyorba". :-) Akit érdekel, szóljon bátran és útnak indítom a galambokat! ;-)

Gönyű, Gönyű, "erre be"!

2011-09-25T22:32:00.000+02:00

A mókuskerék forog, ha beszálltál, nincs megállás... Ezen a héten hat napot töltöttem iskolában, tanítással-tanulással. Így talán érthető volt a tegnap esti "fohászom": holnapra kirándulást szeretnék, ámen.

"És meghallgatá az Úr Zsuzsának szavát"...

Félnapos-célzatos-csapatos vasárnapi ruccanáson vagyunk túl: Gönyűn jártunk. Azon a Gönyűn, amire én mindig az orromat húzogattam és fintorogtam és fanyalogtam. Amin ezerszer átmentem már, de sohasem álltam meg és néztem szét benne.

Ma viszont leszámolok ezzel, és megkövetem ezt a falut. Tévedtem, amikor élhetetlen, semmilyen, és a fehérjeégetőnek köszönhetően büdös helynek tituláltam!

Mert egyik oldalán egy csodálatos és hatalmas erdővel határos, másik szélét a Duna hullámai mossák.

Mert van egy szép templomkertje és egy romantikus, zegzugos, Mária Terézia korabeli postafogadója - ami romos ugyan, de én így is elképesztően gyönyörűnek látom.

És ott az Erebe. Az érintetlen kis gyémánt, ami csodákat ígér, várakozásra késztet, leskelődésre csábít.

És ott vannak a terápiás-agaras lányok, a frissen megismert négylábú barátok... meg még valami - asszem - de ez még... TITOK!

Legalábbis egy darabig. ;-)

Újra itt van!

2011-09-14T00:16:00.000+02:00

Mert hiányzik neki az írás és hiányoznak az olvasók; mert nyomtalanul múlnak el felette a napok és nem készülnek élmény-befőttek az utókornak...

Mert bár szeptember óta más a vágányszám és más az útvonal, de a "mozdony" a régi. Mert az idő ugyan nagyon kevés és igen drága - viszont a "dokumentációval" legalább pontosan elszámolható.

Mert Krisztina jóvoltából nagy megtiszteltetés és motivációs löket érte - és különben is: ma evett életében először szusit...!!!

A lovak közé csap hát, és "amiről-arról", de bejegyzésekkel fenyeget:

Chip-csirip

2011-08-06T22:07:00.000+02:00

Újra itt vagyok, és jelentem, nem haltam meg. Csak a nyelvtanfolyam, amit épp látogatok, ANNYIRA intenzív, hogy gyakorlatilag minden mást kiszorít az életemből... Ráadásul olyannyira élvezem, hogy egy pillanatig sem bánom, hogy esténként (/éjjelente/hajnalban) kötögetés, vagy egyéb pihentető kézimunka helyett az Oxford angol nyelvtant bújom, leckét írok vagy szótárazok, vagyis a tavaly megálmodott virtuális terepasztalom darabkáit építgetem és illesztgetem a helyére.

De mivel ez a bejegyzés is érik már egy teljes hónapja, és a tegnapi eseményeknek köszönhetően apropó is adódott, hogy kissé "update"-elve elővegyem, hát megteszem, és bemutatom Rudolfot, a szálkásszőrű tacskófiút,

Az első közös nap - a tatai Öreg tónál

aki július 10.-én érkezett hozzánk a csákvári erdészház dakszlipárjától, Fillértől és Benőtől.

A "beszerzés" fő indokai és szempontjai a következők voltak:

Ödön mellé kell egy társ, mert mint afféle igazi falkakutya, utál egyedül lenni
a "karosszéria" legyen tetszetős, a "mechanika" strapabíró, a "fogyasztás" alacsony
legyen meg benne minden, ami egy bassetből hiányzik, és fordítva.

Ezért ő. A nehézsúlyú mozdony mellé egy aprócska "long vehicle". Stan és Pan kutyabőrben - de ezért (is) olyan zabálnivalóan aranyosak együtt.

Kétsávos forgalom

Egyébként pedig Rudi nem más, mint négy kilónyi varázslat. Cilinderében nincs semmi extra kellék, csak vidám kinézet, hihetetlen fürgeség, lehengerlő személyiség, barátságos viselkedés és jó adag magabiztosság.

Határtalanul a határban

Így történhetett, hogy bűvésztrükkjeinek mindannyian bedőltünk. Pár másodperc alatt csavarodtunk valamennyien az ujja köré,

Mi ketten

egy-két nap alatt örök barátság alakult ki közte és Ödön közt,

Alakuló ismeretség...

... és felbonthatatlan szövetség (az udvar közepére cibált, lemeztelenített matracon)

és alig egy hét elteltével új vezért üdvözölhettünk az udvarunkban, akinek a hatalmas, méla szövetséges szívvel-lélekkel tesz meg minden tőle telhetőt.

Commandante Rudolf játékot vezet

Tegnap állatorvosnál jártunk, letudtunk oltásokat és mindenféle más "-talanításokat" és "-telenítéseket". Rudi pedig teljes jogú "chipet-csapat" taggá vált: nyakonlőtték egy vonalkóddal - kipipálva ezzel egy újabb kötelező elemet azon a bizonyos terepasztalon... ;-)

Amint kész, mutatom. Nem mostanában lesz, de kitartás, kitartás... Írónak, olvasónak egyaránt.

Csomó, minden

2011-07-27T22:30:00.002+02:00

Egy csomó bejegyzéssel adós vagyok már, de egy csomó tennivaló akad mindig. Pedig egy csomó mindennel elkészültem mostanság. Persze így is akad még egy csomó, amivel nem.

Nem is beszélve arról a csomó dologról, ami érdekel, amit kipróbálnék, amit megtanulnék, amit véghezvinnék...

Néhány napja csomózásba fogtam. A gondolat régóta érlelődik, a "tananyag" is megvan már hozzá egy ideje, de ezidáig hiányzott az inspiráció. Most viszont minden klappol - e tekintetben legalábbis: végre lett sötétítő a hálószobánkon, és mint amolyan kékes-zöldes-népies, valamiféle kék függönypótlékért kiált. Függönyünk ugyanis nem lesz a hálóban, ez már biztos - tanultam ám a gyerekszobai textilek macskakarmok által tépázott esetéből! Sőt, az ablakpárkányunkon "őshonos" ibolyáimat is máshová menekítettem, mióta cicázunk odabent... ;-)

Az eredmény kezdetleges és kék; a függöny helyén fog lógni - csak remélhetőleg kevésbé hasad majd; és a macskával párhuzamos virág(o)zást is lehetővé teszi. Remélhetőleg... :-D

A helyszín és a virág csak kellék - a mama ablaka

Primitív kis semmiség, de már rendelés is érkezett rá! (-anyutól) :-)

Az ötlet a www.tyukanyo.hu oldalról származik. Köszönet érte!

A nagy elhatározások napja

2011-07-23T01:13:00.001+02:00

Szólok én jó előre: határozottan egy "saját fészkembe szarok" típusú bejegyzés következik, hogy anyukám szavaival éljek. Szóval akinek ellenérzései vannak az önnön családját sarazókkal szemben, azok gyorsan válasszanak nemesebb olvasmányt, mondjuk az oldalsávban megjelenő remek blogok posztjai közül.

Viszont Pipinél azt láttam: "Az írás terápia, hiszen ha valaki odáig eljut, hogy végiggondolta mi történt vele, és azt papírra veti, megfogalmazza, akkor már elkezdi önmagában helyükre tenni a dolgokat."

Éppen ezért leírom ezt is, "csakmertkell".

Én, H. Zsuzsanna ezúton fogadom, hogy H. Károly tápszentmiklósi lakossal MINDENNEMŰ kapcsolatot és kommunikációt berekesztek, míg világ a világ és még két nap! Isten engem úgy segéljen!

Mert mit is kezdjünk egy papával, aki lopással gyanúsítja meg a tulajdon unokáját, amikor nem találja meg a bukósisakot, amit ő maga rakott el; aki egyetlen szál búza leszakítása miatt otromba hangnemben fenyegetőzik; aki részeg időszakaiban egy zöld mákgubó felbontása miatt az egész termés tönkretételével vádolja a fiúkat; aki eldugja a régi motorkerékpárját, csak hogy a gyerekek nehogy véletlenül ráüljenek...

Tovább is van, mondjam még?! Mert ezek a sérelmek a közelmúltban benyelt békáink. Ami viszont már az emészthetetlen óriásvarangy kategória, az a mai napon történt. Ásott ugyanis az én apósom nem túl rég egy gödröt. Nagy, mély, fóliával bélelt, teljesen nyitott tetejű esővíztározót, kb. olyan 2x2 métereset, amibe sikeresen fulladnak bele sünök és egyéb apró állatok; és amibe a szél is ugyanígy belekavar mindenféle szemetet. A gödör nem messze van a nyárialma-fától. Talán sejtitek is, de ha nem, hát bevallom töredelmesen, hogy igen, Huba fiam beledobott néhányat a fa alá hullott almák közül a múltkor.

Paprikáért, paradicsomért mentünk ma. A skacok még mielőttünk lementek a kertbe, mert Ila mama szerint érik a szilva, lehet szedegetni. Alig léptek be a kertajtón, Karcsi papa haragvó Isten módjára rontott elő a szín alól, és csöppet sem vicces hangsúlyban és hangerővel előadva, mindenféle köszönés és bevezető nélkül mutatott utat az unokáinak mondván: "Ti, HULIGÁNOK, innen ki vagytok tiltva!" Én meg neveljem meg a "rossz" gyerekeimet...

Kérdem én: nekünk mindannyiunknak talán nem voltak csínytevéseink? A férjem által teleszögelt küszöb, vagy az elhíresült nógrádi nádaratás... A stikában megrendelt, zsebpénzhez képest vagyont érő bélyeg... A szabadtéri mozi kerítésének sorozatos átmászása, vagy a szomszéd fiú hittérítése és kápolnai imára csalogatása... Anyám liliombimbói, amelyeket Kabir Bedi 2000-re ígért budapesti látogatására szedtem le valamikor '86 körül...

Ki az, aki nem is volt gyerek igazán?!

A legnagyobb huligánom is csak 6 éves...

Eleven, életre való jószág mind a három, ez tény. Nem a csöndesen sarokba kucorodó fajta. De érzékeny, értelmes és szeretni való gyerekek. És akárhogy is, az enyéim. Hát nem hagyhattam őket és a dolgot annyiban, visszaszóltam megint.

Megtettem ezt már egyszer hat évvel ezelőtt, és fogadalom híján megtenném legközelebb is, ha úgy adódna. Akkor régen, két évig és négy hónapig tartott a mosolyszünet. Huba születésekor alakult ki az a kényes egyensúly, ami a mai napig jellemezte a kapcsolatunkat. De azzal tisztában volt mindenki, hogy nincs több esély...

Te magad zártad magadra a kertkaput, Karcsi papa. Nem éltél a lehetőséggel.

Az unokáid igazi Nagypapája pedig már több, mint húsz éve halott. Az az Ottó papa, akit csak hallomásból ismerhetnek: aki engem az ő "pucurinkó" kései kincseként lovagoltatott a térdén, akinek ölében ülve vezethettem a kék Trabantot, és akinek szeretete még a mai napig kabátként burkol be szükség idején. Hiányzol, apukám, ilyenkor még jobban,

Tíz perces...

2011-07-21T18:45:00.000+02:00

Az "Öt perces süti Nutellával" régi-rozoga mikróban sütve, 600 Watton. Ennyi kellett neki, hogy készre süljön. Az elfogyasztásához elég volt kevesebb is... Olyannyira, hogy fényképezésre egyáltalán nem maradt idő. Talán legközelebb, ha összejön. (???)

A receptet TücsökBogár konyhájából lestem el. Dupla mennyiségekkel kezdtem hozzá, nálunk ugyanis a három bögrényi süti picinykét "keveske" lenne. :-D A lejjebb szereplő mennyiségek már a nagycsaládos adaghoz adaptáltak.

Hozzávalók:

8 evőkanál finomliszt
8 evőkanál cukor
2 tojás
6 evőkanál kakaó
6 evőkanál nutella
6 evőkanál tejszín (vagy tej)
6 evőkanál olívaolaj

Díszítéshez:

4 dl tejszín
cukrozott kakaó

Az elkészítésről meg csak ennyit: mindent sutty egy tálba, csomómentesre kever, poharakba/szufléstálkákba eloszt (nagyjából az edények feléig töltve a masszát, mert egyébként túlfolyik sülés közben), mikróba betesz, 600 Watton 10 percig békénhagy (ezt ki kell tapasztalni, az eredeti recept 3 percet ír, de nem tudni, hány Wattnál). Tálaláskor tejszínt rá, esetleg egy leheletnyi cukrozott kakaót.

Villámdesszert valahol a forró csoki és a brownie határán... Isteni finom, már alig várjuk a holnapi adagot! ;-)

Le van Szarva(s)!

2011-07-18T13:21:00.000+02:00

"Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."*

Hosszas bejegyzést kívánna a téma. Fejtegetést írott és íratlan szabályokról, becsületről, tisztességről, fair play-ről. Elmarasztaló kritikát csalásról, ámításról, korrupcióról, kicsi országunk jelenkori panamáiról. De már feleslegesnek érzem. Lecsillapodott bennem a kollektív becsapottságunk felett érzett dühöm, mérséklődött az utálat a könyöklés és átgázolás korunk normájává emelése miatt. Egészen határozott a véleményem, de megtartom magamnak.

A közérthetőség és a (kitartó) érdeklődők kedvéért a történések "handout"-ja, időrendben:

2011. májusában Szarvas városa meghirdeti az "Ország legjobb állása" elnevezésű pályázatát

A meghosszabbított nevezési időben a családunk is belevág és pályázni kezd

A szarvasi Tourinform-iroda részünkre küldött válaszlevele (az események szempontjából lényeges infokat pirossal emeltem ki) - hurrá, benne a TOP30-ban!:

Röviddel ezután a szervezők a "Miért éppen Szarvas?" facebook oldal üzenőfalán a szavazni kívánók egyértelmű értésére adták, hogy a végső eredményt nem a lájkok száma dönti el, hanem az e célból felállított bizottság, a zsűri bírálja el, köztük olyan nevekkel, mint Novák Péter. Édekes módon az erre vonatkozó kiírás azóta szőrén-szálán eltűnt, pedig szó szerint akartam idézni...

2011. 06. 24. - A második fordulóra beküldött anyagunk, vagyis Az én Szarvasom című blogbejegyzés, amit pont a játék tisztasága miatt elsőként nem a kötetlenekben tettem közzé, hanem formázott dokumentumként küldtem el az illetékesnek

2011. 06. 27.-én, 17.44-kor a pályázatra vonatkozó üzenet érkezik egy olyan kívülálló, harmadik cégtől, akikről mi, résztvevők, semmit nem tudunk... Íme (a lényegi részek újra általam kiemelve):

2011. 06. 28. - Várakozás a beígért közzétételre. Mivel semmi nem történik, felbátorodva a levélben található biztatáson, rövid kérdést intézek a kommunikációs team-hez:

"Kedves Á! Érdeklődnék, hogy kb. mikor lesznek elérhetőek a 2. fordulós anyagok az Ország legjobb állása c. pályázatban? Köszönöm, H. Zsuzsa"

A válasz: SEMMI! Egyszerűen nem jön válasz. Sem az én levelemre, sem a többi pályázó kérdésére (merthogy akadt néhány kérdés a játék homályos foltjait illetően, nem csak tőlem), amiket a már említett facebook oldalon tettek fel a szervezőknek - ezeket korábban kellett volna lementegetnem, mert mostanra eltűntek, akárcsak a Szarvas által maga alkotott és nyilvánosan közzétett, lefektetett szabályok.

2011. 06. 27. - 07. 07. A totális csönd időszaka. Nyilvánossá tett bejegyzéseknek, szavazati lehetőségnek se híre, se hamva. Semmi interakció, semmi konkretizálódása a beígérteknek, semmi válasz a feltett kérdésekre... Aztán július 7.-én hirtelen fb-os üzenet a falon:

"Kedves Pályázók Még ma kiderül ki a TOP3:)" (8.42)

Ugyanezen a napon a szervezők megtáltosodnak, és rövid ideig tartó, de annál intenzívebb kérdésekkel bombázzák a pályázókat, úgy mint:

"Kedves Pályázók, mit csinálnátok az első munkanapotokon?:)" (8.59)

"apropó SZARVAS..............tudjátok hol van a várost jelképező szobor?:)" (10.07)

"mi a legújabb "fejlesztés" ami megvalósult a városban?................egy új létesítmény:)" (10.13)

"S azt vajon tudjátok-e mi zajlik minden este a Szarvasi Vízi Színházban?" (10.44)

Hogy a kérdéseknek mi a céljuk? Hogy kell-e rá válaszolnunk, vagy csak költői kérdések ezek? Hogy a válaszadás sebessége vagy minősége dönt? Hogy befolyásolnak-e ezek bármit is? Hogy mi van azokkal a pályázókkal, akiket az alig két órán át tartó hirtelen-váratlan kérdésözön nem talál a számítógép mellett? Azt nem lehet tudni...

Viszont láss csudát, 11.43-ra már ki is doboltatik a három szerencsés továbbjutó:

"Kedves Pályázók és Szarvas város rajongói, elérkezett a nyilvános eredményhirdetés ideje. Örömmel jelentjük, hogy a TOP3-ba jutott pályázó a zsűri és a város rajongóinak együttes döntése értelmében: Edvi Zsófia, Barna Béla és Tóth Erika. A második fordulóba érkezett írásokat, köztük a legjobb három közé jutott pályázó munkáit a linkre kattintva olvashatjátok."

Mi, kiesők pedig a következő levelet találtuk a postafiókunkban és tudhattuk meg ezúton, hogy a közzététel megtörtént... Valamikor, valahogy. Hogy elfelejtették közölni az érintettekkel? Hogy szavazásról így szó sem eshetett? Hogy az állás sorsáról valami egészen "más" alapján döntöttek? Feledhető apróságok ezek...?!

Ezt követően káosz, értetlenkedés, magyarázkodás, tussolás, sunda-bunda... Felszított indulatok, lassan csillapodó kedélyek. Ha akkor rögtön bejegyzés születik tőlem, az biztosan nem lett volna ennyire "tényközlő". Hála Istennek azonban voltak csapattársaim, akik már akkor tárgyilagosak, profik, elfogulatlanok tudtak maradni. (majdnem) zárszóként álljon itt az ő - szervezőknek címzett és a többi kiesett pályázónak is továbbított - körlevelük:

Végső adalék, avagy a hab a tortán: az már biztosan csak az én konspirációs elméleteken edzett agyam szüleménye, hogy a továbbjutók kapcsán átverést szimatolok. Mert minden bizonnyal csak a színtiszta véletlen műve, hogy X pont azzal a szarvasi származású Y-val jelentkezett a pályázatra, akinek az édesanyja, V a szervezők személyes ismerőse (és ráadásul "szoros versenyben" lett második egy szarvasi álomhétvégéért zajló facebook-os játékban)... És az is nyilván véletlen, hogy másikY-t és párját, W-t néhány szarvasi már az első hozzászólásában a minden kétséget kizáróan győztes párosnak adandó tanácsokkal látott el, és hogy ezek a bejegyzések is - huss! - eltűntek azóta... De hogy kerül a képbe Z?! Hát, kérem szépen, aki egy közösségi oldalon 1277 ismerőst mondhat magáénak, az könnyűszerrel összekilincselhet 197 darab lájkot, ami elég is a számszerűsített harmadik helyhez. Mert hogy nem a második fordulós blogbejegyzések minősége döntött, arról magatok is meggyőződhettek a mierteppenszarvas.blog.hu-n. De csak gyorsan, mielőtt még ezek is megsemmisítésre és szőnyeg alá söprésre kerülnek a többi kompromittáló bizonyítékkal egyetemben! ( Mindezen összefüggések egyébként teljesen nyilvánvalóan előkerülnek egy rövidke facebook-on végzett "szörfözés" és nyomozómunka után, egyáltalán nem kell hozzá kombinatorikai zseninek lenni...)

Ennyi. Véleményt nem is írtam, és még így sem lettem rövid... Sőt. Viszont így legalább reménykedni tudok abban, hogy néhányan olvassátok, többen átgondoljátok, sokan átlátjátok, rengetegen kommentelitek (bármi is a véleményetek) és MINDANNYIAN megosztjátok! Hadd terjedjen a reklám, még ha negatív is.

Ez van, sajnos: elku.vult az ország, kilóra vehető meg a nép, én meg a hányingerrel küzdök,

*Arany János: Családi kör

Csapat a fekete malomban

2011-07-06T23:37:00.001+02:00

Azt már korábban is észrevettem, hogy a napjaink, hónapjaink valahogy mindig egyetlen súlypont köré tömörülnek. Ma július hatodika van és én úgy érzem, ez a hónap a nosztalgiáé.

Húsz-huszonöt évvel ezelőtti meghatározó olvasmányélményem volt Otfried Preussler ifjúsági regénye, a Krabat a fekete malomban.

Anyu barátnőjétől, Marika nénitől kaptam kölcsön, ez volt az egyik elsőként elolvasott hosszabb lélegzetvételű könyvem.

A regény konkrét cselekményét az eltelt évek alatt elfelejtettem ugyan, de a cím, ez az zakatoló, sötét mondat belém ette magát. Meg az érzés, hogy "ez de jó volt"!

Aztán nem olyan rég "Molyolásba" kezdtem, aminek köszönhetően megint a látószögembe került a molnárlegény története. És megkezdődött a vadászat: a szóban forgó könyvre rálelni ugyanis egyáltalán nem egyszerű feladat. Bejártam antikváriumokat és búvárkodtam online üzletekben, figyeltem a Molyon és termékfigyelőt állítottam be a Teszveszen, míg végül a Vaterán találtam rá és jutottam hozzá potom 300 (!!!) Ft-ért.

Nekikezdtem, befejeztem: újfent nagyot szólt!

Hülye hasonlat, de ez ugrott be: Harry Potter a Nagyanyó völgyében. Folklór és varázslat, hagyomány és bűbáj, barátság és árulás, szerelem és gyűlölet - Roxfort a 18. századi Szászországban.

Minden mondata - még a famegmunkálás leírása is - lebilincselt és a fekete malomig röpített. A könyvet letéve pedig azonnal rám tört: megnézni, megélni, beleszagolni, végigsimítani kéne... Víz kéne és hömpölygő kerék...

Fogtam hát a gyerekeket, szerveztem és csomagoltam. Autóba pattantunk, és - míg apa munkás hétköznapjait töltve otthon maradt - "babás-mamás-barátkozós" kirándulásra indultunk a gútai malomhoz.

Hajómalom a csallóközi Holt-Dunán

Pillanatkép a hídló végén

Mókus- helyett malomkerék. Vagy talán előtte?! Mindjárt itt a szeptember...

Hínárpeca a vadregényes ártéri tavon, a Dögösön

"Odúbanbújócska"

A látvány (talán) önmagáért beszél. Az érzés csodálatos, a hangulat lenyűgöző, a régmúlt tapintható volt. Minden pillanatát élveztem,

ui: Amennyiben nem erre számítottatok és atípusos könyvrecenziómmal csalódást okoztam, remélem, némiképp vigasztalódtok, ha beleolvastok Dhark könyvajánlójába vagy az Endless.hu, esetleg a Czikornyai&Patza oldalon olvasható bejegyzésbe.

Titkon viszont nagyon bízok benne, hogy kedvet kaptatok és valami úton-módon Ti is megkaparintjátok a "kis feketét".

Ha pedig végül annyira belelendülnétek, hogy Krabatból még ez sem elég, akkor az Egyklikkfilmek.com oldalról letölthetitek az 1977-ben készült, többszörös díjnyertes animációs változatot is - bár azt kell mondjam, a könyvnek nyomába sem ér! Szerintem.

Inzy-finci poszt

2011-06-29T08:25:00.000+02:00

Itthon a macska, nem is cincognak az egerek! Főleg, hogy az (eddigi) egyetlen példánynak személyesen indítottam charter-gépet az egérmennyországba.
Viszont milyen egy macskasors pocik nélkül?! Szánalmas, meddő, egyhangú és egészségtelen. Vegyük csak például Tomot Jerry nélkül,

vagy az egér híján hatalmasra hízott Garfield kandúrt...

Ezt megelőzendő, Ignác kapott egy kispajtást, akit kedvére pofozhat, taposhat, dobálhat és marcangolhat.
Állatvédők, STOP! A liga riasztása előtt vess egy pillantást a "szegényegérre":

Amint látjátok, újra előkerült a kettes zoknikötő, pár gramm szürke és rózsaszín fonalmaradék, meg egy kis vállalkozókedv - épp csak annyi, amennyi a reggeli kávézásba belefér. Merthogy ennyi idő elég is egy egérre.

A leírás ingyenes, angol, Ravelrys: az Inzy mouse, Phoeny-től - aki volt annyira aranyos, hogy örömmel adja áldását a fordításra.

INCIFINCI EGÉR
Anyagok és eszközök:

vékony maradék fonal őzbarna vagy világosbarna színben
némi fekete fonal a szemekhez
2 mm-es kötőtű
minimális tömőanyag

A munka menete:

Test: (faroktól fej irányába haladva)

Tűre szedünk 3 szemet.

1. sor: végig fordított

2. sor: végig sima, minden szembe szaporítunk (az elülső és a hátulsó szálba is belekötve) (6 szem)

3. sor: végig fordított

4. sor: *(1 sima, 1 szembe egyet szaporítunk); a *-tól ismételve végig a soron (9 szem)

5. sor: végig fordított

6. sor: végig sima

7. sor. végig fordított

8. sor: végig sima

9. sor: végig fordított

10. sor: *(1 sima, 2 szemet simán összekötünk) végig a soron (6 szem)

11. sor: végig fordított

12. sor: 1 sima, 1 szembe szaporítunk, 2 sima, 1 szembe szaporítunk, 1 sima (8 szem)

13. sor: végig fordított

14. sor: végig sima

15. sor: végig fordított

16. sor: 2 szemet simán összekötünk, 4 sima, 2 szemet simán összekötünk (6 szem)

17. sor: végig fordított

18. sor: 2 szemet simán összekötünk, 2 sima, 2 szemet simán összekötünk (4 szem)

19. sor: (2 szemet simán összekötünk) kétszer (2 szem)

Annyi maradékkal számolva elvágjuk a fonalat, amivel végig tudjuk varrni a hasát, majd áthúzzuk a szemeken és szorosra húzzuk a szálat.

Fülek, lábak:

Rózsaszín fonallal felszedünk 3 szemet, majd a következő sorban leláncoljuk. Ebből készül hat darab, 4 a lábaknak, kettő a füleknek.

Összeállítás: Az orrnál fennmaradó fonalvéggel végigvarrjuk a munkát. A varrás a hasa aljára kerül. Közben tetszőleges keménységűre kitömjük. Mielőtt a többi testrészt rávarrnánk, egy kefe segítségével kibolyhozzuk a testet. A fonalvégek segítségével a testhez erősítjük a füleket és a lábakat. Feketével apró szemeket, rózsaszínnel orrot hímzünk rá. Egy barna szálból farkat erősítünk a testhez.

Ennyi az eredeti leírás. Munka közben találtam benne elszámolásos hibát, úgyhogy ezt önhatalmúlag javítottam is (ha meg mégsem ül a szemszám a leírásomban, akkor kérlek, jelezzétek!). Illetve módosítottam is rajta ezt-azt, mégpedig:

vékony fonal helyett vastag szürkét használtam - szerintem ez kifejezetten jót tett az egerünknek, hiszen így alig gyűszűnyi méretű helyett nagyjából életnagyságú lett, macskajátéknak épp ideális módon.
sima kötőtű helyett zoknikötőt használtam és körben kötöttem, megmenekülve így a "nemszeretem" összevarrogatás egy részétől. Ebben az esetben a leírás úgy módosult, hogy a fordított sorok helyett simát kötöttem, semmi egyébben nincs különbség.
Tömőanyagként maradék nyers színű gyapjúfonalat, ill. az egérke fonalvégeit használtam fel.
A farkat nem külön szálból, hanem a munka kezdésekor adódó fonalvégből alakítottam ki.
A szemet francia csomóval hímeztem.
Végül pedig: a lábakat teljesen feleslegesnek ítéltem meg, így el is hagytam azokat.

Az én Szarvasom

2011-06-27T18:05:00.002+02:00

Az én Szarvasom még nem az erdő pompás, agancsos királya. Alig pár hetes, picinyke szarvasborjút dédelgetek.

Váratlanul jutottam birtokába, és most amatőr, de nagyon lelkes gazdaként próbálom minden szükségletét kielégíteni.

Mesélek neki a történelmi Magyarország szívéről;

a Bolza-kastélyról, benne a capitoliumi farkasszoborral;

az évekig községházaként működő Mittrovszky-kastélyról;

az újra munkára fogott Szárazmalomról;

a letűnőben levő, ám szívemnek oly kedves paraszti életet elénk táró Szlovák Tájházról;

az arborétumot éjszaka birtokba vevő számtalan őzről.

Felkészítem leleményt, erőt és kitartást igénylő kalandokra: biciklitúrákra a Körös-völgyi kerékpárúton; a környéket bebarangoló gyalogtúrákra; csöndesen izgalmas horgászatokra; holtágakon való kenuzásokra.

Persze lelkesítem, biztatom is: kényeztető gyógyfürdőzés, pihentető sétahajózás, ínycsiklandó falatok képét vetítve elé.

Ígérek neki andalgós sétákat a nyári ligetekben,

Anna-ligeti tanösvény

ismeretterjesztő arborétum-járást,

Mocsári ciprusok

képtár- és múzeumlátogatást; koncerthallgatást; nemzetünk történetének megismerését a Történelmi Emlékúton.

Táplálom vágyaimmal, álmaimmal: szilvaillatú, szoknyapörgetős, mulatós estékben; új barátságokban; felejthetetlen élményekben és életre szóló tapasztalatokban reménykedve.

Élni akarását munkámmal erősítem. Ami tőlem telik, megteszem érte – időt és fáradságot egy percig sem sajnálva. Remélem, jó gazdának bizonyulok. Remélem, elég leszek neki, hogy növekedjék, gyarapodjék, teljesedjék. Hogy végül elmondhassam:

Nézd csak, világ: EZ az én Szarvasom!

Üzenetek

2011-06-27T13:34:00.000+02:00

Amikor porszemnek érzed magad, de ha tehetnéd, még ennél is kisebbre aszarodnál össze valamelyik félreeső sarokban; amikor úgy véled, minden erőfeszítésed hiábavaló; amikor egyetlen hazugsággal rántják ki a talajt a lábad alól; amikor rájössz, hogy a dzsungel törvényei mennyivel tisztábbak és humánusabbak az emberekénél, és amikor már majdnem feladsz magadban mindent, mert már nemcsak hogy nem tudsz, de nem is akarsz helytállni ebben a mocskos világban, akkor hirtelen üzennek neked...

Napnyugtakor üzenet vár az ablakpárkányodon: "Nézd, neked nyitottam ki. Fehérre festettem, mert tudom, szereted."

Nem sokkal később pedig üzenetet jelez a postafiókod:

"Szia Zsuzska!

Elnézést,hogy így ismeretlenül "rád török".....olvasom a blogodat,nem is éppen jókor.... Egyelőre csak annyit szeretnék írni,hogy örömmel tölt el,hogy vannak még ilyen emberek,mint te.Te,aki üdítő színfolt vagy a mai törtető,fogyasztói társadalomban.Sem a tágabb,sem a szűkebb környezetemben nem ismerek olyat,aki ilyen értékeket képvisel,mint te. Hellyel-közzel elolvastam a blogodat....,fantasztikus,mennyi erőd,türelmed van!Ismeretlenül is felnézek rád!A három gyermek nevelése (nemhiába írtam nevelést,mert nevelni az tud,aki "valaki",aki hiteles,aki példát mutat,aki értéket képvisel),tanítani,ahhoz "csak" tudni kell valamit. Adjanak neked az égiek egészséget,jókedvet,hogy továbbra is ilyen csodásan nevelhesd a gyermekeidet! Szívesen olvasom továbbra is a soraidat a blogodban.
Üdvözlettel: Kati"

Ezúttal két napig tartó hangulat-hullámvasúti ereszkedés után értem el a mélypontot. Még nincs minden rendben bennem, de araszolok felfelé. Vannak kapaszkodóim: a férjem, aki együtt küzd velem; a barátnőm, aki végighallgat; és az üzenetek feladói - égben és földön.

Köszönet értük,

Egy Napra - két napja

2011-06-26T16:05:00.002+02:00

Bánat, bánat be megvertél engemet,
S a nagy földbe eltemetnél engemet,
Be jobb volna odatennél,
Csak a búval ne etetnél.

Úgy fáj az én gyönge szívem, meghasad,
Úgy fáj az én gyönge szívem, meghasad,
Fáj es annak, mit tudsz tenni?!
Mikor ennek így kell lenni!

Hogy ki tudnám panaszolni magamat,
Ha volna, ki meghallgatná szavamat,
Minden búmat, bánatimat,
Minden búmat, bánatimat.

Ignác vagyok, Szentesről

2011-06-21T17:05:00.004+02:00

De ha a papírformához ragaszkodunk: törzskönyvi nevem Dancingcat Izidor. Három hónapos maine coon kandúr vagyok.

Amikor vasárnap reggel kinyitottam a szemem és hozzáfogtam a szokásos toalett-szertartáshoz, még sejtelmem sem volt, hogy ez lesz az utolsó szüleimmel és testvéreimmel töltött napom.

Azt sem értettem igazán, hogy vajon én miért nem kapok enni a többiekkel, hiszen a reggeli eddig mindannyiunk számára pontosan érkezett...

Nem tudhattam, hogy az új családom hajnal öt óra óta a vonaton ül és robog felém, értem. Délben értek oda. Öt idegen. Sokan voltak, hangosak voltak. Simogatni próbáltak, én meg rémülten húzódtam be a sarokba. Éreztem, valami történni fog. Aztán egy dobozba dugtak egyedül, majd nemsokára hűvös levegőt éreztem a bundámon. Hangosan zakatoló járműre szálltak fel velem és lassan elvesztettem minden illatot, képet, és hangot, ami az addigi otthonomhoz kötött engem.

Hosszú utazás után érkeztünk meg valahová, ahol kiengedtek. Kaptam enni, inni. A nagy, vörös kétlábú megfürdetett, megszárított, melengetett, míg fáztam.

A nagyok játszottak is velem, éjszakára pedig az ágyuk végébe kucorodhattam.

Az apró kétlábúak félelmetesek: rohannak felém, bebújnak utánam, magukhoz szorítanak engem. De simogatnak is. Kedveskednek is. Szórakoztatnak is.

Talán tényleg nem akarnak bántani...!? Talán megszokom őket, ők pedig megismernek engem, észreveszik és tiszteletben tartják kívánságaimat és szükségleteimet. Csak egy kis idő kell... Egy kis türelem... Én megteszem, ami tőlem telik: ha jól simogatnak, dorombolok nekik; ha nem ijesztenek meg, közel sétálok hozzájuk; ha finom falatokat adnak, boldogan vackolódom közéjük.

A legborzasztóbb mégis az a foltos, aki az udvaron lakik! Ahogy ugat és szaglász... Ahogy szemmel tart és felugrál... Már a puszta látványa fújásra, morgásra és menekülésre késztet!

Vagy talán nem is annyira barátságtalan?! Lehet, hogy nem megenni akar, hanem csak megismerni?! Mintha még mosolyogna is néha...!?

Végül is mindegy, meg kell szokjam. A falka tagja, ahogy én is. Napról-napra igyekszem összeszedni a bátorságomat a találkozáshoz... Azt hiszem, csak sikerülni fog!

El-nyúl-t szülinap

2011-06-20T16:30:00.001+02:00

A szülinap igazából péntekre esett. De szombaton ünnepeltük meg, mert a napján apa is dolgozott, én meg kicsit elszámoltam magam az idővel és csütörtök este a mamától hazaérve nem készültem el teljesen a tortával. No meg a nyúl lábát is le kellett bontani. De nem ám pörköltnek, hanem szülinapi ajándéknak!

Mielőtt pedig bárki is véres kezű mészárosnak ítélne, elárulom, hogy a nyúl kettes zoknikötőtűvel készült, mogyoró- és némi konyakszínű Samanta fonalból... ;-)
Így azért már mindjárt más, ugye?!

A leírás Susan B. Andreson: Itty-Bitty Toys című szenzációs könyvéből származik.

Mindössze "ennyi" volt a lyány ajándéka...

Aznap. :-)
Mert tegnap olyasmit kapott, kaptunk, ami - biztos vagyok benne - sok kisgyerek (és felnőtt) vágya. Holnap meglátjátok!

Charlotte

2011-06-18T16:00:00.003+02:00

Két éve született a lányom, én meg csak ülök döbbenten, azon tűnődve, hogyan rohan az idő...

Ünnepeltünk picit. Kölökpezsgővel, aprócska ajándékkal (beszámoló készülőben) és egy tortával, ami rögtön be is lépett a "halhatatlanjaink társulatába".

Amikor a Bulcsú születésnapjára sütött szintetikus szépséget eszegettük, megfogadtam, soha többet. Legközelebb Rousseau-sra veszem a figurát, és "vissza a természetbe". Legalábbis annyira, amennyire ezt szülinapi torta vonatkozásában a józan ész diktálja.

Anyósomék gyümölcsét szemezgetve jutott eszembe az eper-charlotte. Úgyis régen ott szerepel a "majdegyszer" listámon. Izgalmas gyümölcsös piskóta átlagösszetevőkkel, a szokásos kupolaforma helyett tortakarikában készítve.

A recept egy picit innen, egy picit onnan, egy picit belőlem. Összegezve:

EPRES CHARLOTTE-TORTA
Hozzávalók:
A tésztához:

9 tojás
225 gramm cukor
20 gramm (Bourbon) vaníliás cukor
1,5 dl hideg víz
225 gramm liszt (fele rétes, fele finom)
3/4 zacskó sütőpor

A töltelékhez:

2 nagy pohár natúr joghurt
porcukor ízlés szerint (kb. 10 evőkanálnyi)
250 ml habtejszín
1 zacskó habfix
2 nagy tasak (50 gramm) étkezési zselatin
kb. 1 kg eper

Díszítéshez:

200 ml habtejszín
1 zacskó habfix

Elkészítés:

A tészta hozzávalóiból 2/3 -1/3 arányban piskótát sütök, a nagyobbik részt egy nagyobb tepsiben (ebből lesz a tekercs), a kisebbiket pedig 26 (vagy nagyobb) tortakarikában készítem.

A tepsiben levő piskótalapot még melegen egy tiszta konyharuhára borítom, és azzal együtt szorosan feltekerem. Ebben a helyzetben hagyom kihűlni, majd (házi) eperlekvárral kenem meg. A kisebbik részt kiveszem a karikából és félreteszem (a karikára még szükség lesz).

A krémhez a joghurtot a cukorral összekeverem. Az epret nagyjából összetöröm egy krumplinyomóval (de nem teljesen pépesre) és a joghurthoz keverem. A tejszínt a fixálóval kemény habbá verem és szintén a masszához keverem.

A zselatint kb. 2 dl vízzel összeforralom, miután pedig langyosra hűlt, vékonyan, lassan belecsorgatom a krémbe, folyamatosan kevergetve azt.

A piskótatekercset kb. 1 cm vastag szeletekre szelem és kibélelem vele a fóliával bélelt tortakarika alját és oldalát. Amint kész, az így keletkezett "piskótaedénybe" töltöm az epres tölteléket. A tetejét a tortaformában kisütött piskótával borítom le, majd egy éjszakár a hűtőszekrényben dermedni hagyom.

Másnap keményre felvert tejszínhabbal díszítem.

Szólok előre: függőséget okoz!

A hugi ruhája

2011-06-15T14:52:00.000+02:00

Vagyis a "Little sister´s dress" - naná, hogy a Ravelry-ről.

Igazából azért nem is ruha ez, hanem valamiféle rafinált egyvelege a pulóvernek, mellénynek és a ruhának. Mert pulóvernek hosszú, ruhának túl rövid, mellénynek meg ujjas...

Döntsétek el Ti magatok, minek nevezitek, segítségként még néhány fotó:

A fonal ugyanaz, mint a manósapka illetve a boleró esetében volt. Töretlenül imádom, pedig teszveszen beszerzett, nemtommilyen, mégis.

Eredetileg piros gombokkal és katicás hímzéssel szerettem volna. Ilyennel, ni:

De miután két teljes estét töltöttem el a hímzéssel, úgy éreztem, a kevesebb néha több. Így aztán egy újabb este alatt visszafejtettem az egészet. :-)

A piros gombok helyett pedig ezeket a kékes-virágosakat öltöttem rá, amiket még egy a múlt században varrt ruhámról (az egyik nagy kedvencem volt akkoriban) mentettem át.

A végeredménnyel abszolút elégedett vagyok. Nem az én érdemem: egyszerűen az egyik legprofibb kötésminta, amivel valaha dolgoztam. A kisruha pontosan olyan lett, amilyennek a szerző képein is láttam, amibe beleszerettem.

Persze akartam fordítani is Nektek. Már jó ideje várom a választ, de csak nem jön... Sem engedély, sem elutasítás. Szóval fordítás egyelőre nem lesz.

Helyette viszont megosztom Veletek ezeknek a tündéri katicáknak a leszámolható mintáját, mert erre felhatalmaztak. Köszönet érte Catiuscia-nak!

Az Ország legjobb állása, avagy Miért éppen Szarvas?

2011-06-14T07:50:00.004+02:00

Hallottatok erről a kezdeményezésről? (Ha nem, katt a címre!) Én az utolsó pillanatban értesültem róla - kitől mástól, mint az én "origo.live.hu" férjemtől?!

Szarvas városa álláshirdetést adott fel, Turisztikai Élmény Ellenőr feladatkörre. Rövid gondolkodás után - hosszúra már csak a határidő miatt sem volt lehetőség - belevágtunk és pályáztam.

Motivációs levelet kanyarítottam, nagy levegőt vettem és "beleklikkeltem a világhálóba". Aztán erősen koncentráltam, nehogy előre igyak a medve bőrére és elkiabáljam a dolgokat csak úgy, kötetlenül... ;-)

Ma viszont megtört a jég, és VÉGRE beszélhetek, nem kell tartanom a rossz előjelektől és babonáktól. Sőt, a bemutatkozás néhány napon belül elkerülhetetlenné is válik. Mert képzeljétek, az első lépcsőt megléptük, egyes számú feladat kipipálva: a több, mint 200 jelentkező közül fennmaradtunk a rostán és benne vagyunk a 30 továbbjutóban!!! Igeeen!!!! (És igeeen, ez minden bizonnyal még mindig a majki áldás rajtam! :-D)

Íme a beküldött motivációs levelem - azért csak az enyém, mert az állást magát csak egyetlen személy tölti be, aki azonban a "munkavégzésre" az övéit is viheti:

"Kedves Bizottság!

Két héttel ezelőtt még sejtelmem sem volt arról, hogy egy ilyen lehetőség közelébe kerülök. De mert hiszek a sorsszerűségben és abban, hogy életünk minden történésére, eseményére, zajlására van magyarázat, belevágok és megcélozom a csillagokat.

Gyanítom, kéne néhány nyomós ok miért is szeretnénk egy hónapon át „élményt ellenőrizni”, vagy legalább egy minden kétséget eloszlató végzettség, esetleg sokéves tapasztalat - sajnos mi egyikkel sem szolgálhatunk. Csak az idáig elvezető sok-sok keskeny gyalogösvényt sorakoztathatjuk fel, amik talán szépen összerendezgetve úttá szélesednek… Talán épp a 44-es úttá… Ki tudja…?!

A családunk P..........án él, férjemmel három kisembert nevelünk: Bulcsú hat éves, Huba három és fél, Villő pedig júniusban lesz kettő. A két fiú óvodás, a lyány egyelőre otthon van velem. Attila, a férjem informatikával foglalkozik. Én magam a Felvidékről származom, afféle „gyógypedagógus-anyuka” ötvözet vagyok: egyik alkotórészem sem kivonható belőlem minőségromlás nélkül.

Ha csak tehetjük, kolbászolunk, tekergünk és felfedezünk.

Hátamon a zsákom, zsákomban a lyányom - a fertőrákosi kőfejtőben

Utazunk hajóval és kisvonattal; bandukolunk két lábon, hátunkon a kicsikkel és tekerünk két keréken, az aprónépet (legtöbbször) utánfutóban húzva.

Hárman egy "szamáron" - kerékpárral a Fertő tó körül

Sosem voltunk még teljes ellátással járó szervezett kiránduláson, ami ugyan sokkal pihentetőbb, de korántsem olyan izgalmas, kiszámíthatatlan és kreatív.

Amikor végre anya ragadja meg a pillanatot - fiúk a tapolcai malomtónál

Férjem a madarak bolondja, puska helyett objektívvel vadászik rájuk; a gyerekek órákat bírnak guggolni egy rózsabogár felett. Engem pedig lenyűgöz minden élő a maga egyediségével, legyen az állat vagy növény. Ha majd elég időm lesz egyszer, biztosan megrögzött sporthorgásszá válok: naphosszat ücsörgök a vízparton és magyarázom az unokáimnak a pecázás fortélyait.

Sej, haj, folyóba... - horgászat a Körös körül

A család apraja-nagyja szeret jókat enni, kirándulásainkon igyekszünk végigkóstolni a helyi specialitásokat. Szívünk csücske azért mégis a magyar(os) konyha.

Közel állnak hozzánk a rusztikus dolgok: a vásári forgatag, a piros muskátlis ablakok, a kézzel készített, egyedi tárgyak, eszközök; a népi kultúra és a népzene. Gyerekeinket is igyekszünk a hagyományos értékek szerinti életre nevelni.

Ahhoz, hogy „elemünkben” legyünk, minden hely „lelkét” kell befognunk: megérezni az idők szelét, a történeteket, amiket egy épület megsejtet velünk.

Utószezon, MALÉV kedvezmény... belevágtunk: Ciprus "tesztje" az alig három hónapos Villővel (Illés próféta temploma, Oroklini)

Mindennapjainkról, örömeinkről és próbálkozásainkról szól a „Kötöttségeim – csak kötetlenül” elnevezésű blog, amit tavaly áprilistól vezetek. (http://kotetlenek.blogspot.com/) Az internetes napló és az ezzel járó „nyilvánosság” tehát nem idegen tőlünk. Ha technikai problémám adódik, a Zuram mindig kisegít – ő ebben sokkal jobb, mint én, már csak a szakmájából kifolyólag is. Ő a kamerás, a fényképész, a rendező és a vágó egyben. (Na, azért egy kis női látásmódot mindig sikerül a képeink közé csempésznem a „csakazenyém marokOlympus”-szal…)

Talán ennyi. Ezért (is) szeretnénk, szeretném az állást. Meg még ezer apróság miatt, ami a pályázati felhívás kapcsán eszembe jutott: mennyi mindent nem próbáltunk még, amit szerettünk volna (vagy ezért, vagy azért, de sokszor egyszerűen az üres zsebünk miatt); milyen lehet felvidéki magyarként meglátogatni a magyarországi szlovák iskolát és megtapasztalni ezt a furán fordított helyzetet; milyen klassz iskolakezdési ajándék lenne ez az állás Bulcsú fiunknak és nekem is, hiszen mindketten „iskolások leszünk” szeptembertől: a hatéves iskolapadba ül, én pedig visszatérek a katedra mögé. Végül az én „önző adalékom”: de szép is lenne, ha egy hónapra elfeledkezhetnék háztartásról, bevásárlólistákról, főzésről és takarításról, és a kiírás szerinti fülig érő szájjal fogadhatnám a vendégeket, legyen az a sajtó képviselője vagy más…

A személyes találkozásban bízva, üdvözlettel,

H. Zsuzsa"

A második kör feladata egy blogbejegyzés megírása, ill. "virtuális kopogtatócédulák" osztogatása, vagyis kortesbeszéd és toborzás a szavazásra. (Hát, rajta, dologra fel, Zsuzska! :-))

A közzétételt követően az írás felkerül a facebook "Miért éppen Szarvas?" oldalára, ahol lehet csemegézni a továbbjutott pályázók bejegyzései közt, és szavazni, lájkolni, kommentelni. Persze ez már a Ti feladatotok lenne... ;-)

Előre is megköszönök minden egyes elolvasást, klikkelést és lájkolást! Ha lesz ilyen...

ui: Kiegészítésképp a szavazásról:
A második fordulóban meg kell írjak egy blogbejegyzést "Az én Szarvasom" címmel, max. június 27.-éig.
Ennek a bejegyzésnek a linkjét kell eljuttatnom a bíráló bizottságnak. Ők a 30 beküldött bejegyzést megosztják a "Miért éppen Szarvas?" elnevezésű facebook-os oldalon.
EKKORTÓL lehet/kell szavazni.

"Kik a virágot szeretik..."

2011-06-13T14:47:00.000+02:00

Tegnapelőtt anyósomék ebédlőasztalánál ért el a kegyelem, a katarzis, a megvilágosodás vagy a boldogság pillanata - nevezze ki minek akarja.

Kezembe került ugyanis a Nők Lapja, benne Hulej Emese egy írásával. Ennek - és talán a majki benyomásoknak a hatására valami megpattant bennem. Sírtam a méltósággal, állhatatosan viselt nehéz sorsok miatt; sírtam a legváratlanabb helyzetekben felbukkanó emberség felett érzett örömömben; sírtam a boldogságtól, hogy a sorstól annyi kincset kaphattam, amennyinek birtokában vagyok; sírtam az elégedetlenségem miatt, amiért erről a gazdagságról oly sokszor megfeledkezem; és sírtam hálából, hogy mindezt ebben a kikristályosodott pillanatban megélhettem.

Az ominózus cikk, mementóként:

"Megjöttek. Már dobálják ki a létrát, vödröket, cementeszsákokat. Az asszony elengedte a függönyt, ellépett az ablaktól, tehetetlenül nézett körül: mihez kezdjen. Máskor a délelőttöt a kertben töltötte, az az ő büszkesége. Kinek vannak ilyen rózsái, mint neki? Hol ilyen édes az eper, a cseresznye? Náluk még a porcsinrózsa is olyan, hogy csodájára járnak. És most... A lányáék a fejükbe vették, hogy legyen garázs, mondhatott ő bármit, megépíttetik. Igaz, a bódé helyére, de ahol építkezés van, megsínyli a kert. Neki ne mondják, hogy ezek a fiatal kölykök, akik az autóból kiszálltak, fikarcnyit is törődnek majd a virágokkal.

-Anyuka, én megyek - szólt be a veje az ajtón. - Beszéltem a fiúkkal, hogy vigyázzanak a kertre, és ne zavarják magát. Tessék megnyugodni, a Béla mondta, hogy amikor náluk végeztek, mindent eltakarítottak maguk után. Nem lesz baj.

Persze, gondolta az asszony keserűen, a kibicnek semmi sem drága! Délelőtt az előkertben téblábolt, ebéd előtt lopva kinézett a háló ablakán, a bódénak már csak hűlt helyét látta, a fiúkból már csak két foltos nadrágot. Kedvetlenül kanalazta a levest, alvás helyett csak bóbiskolt. Este kiment, felmérni a kárt, de a kert nem tartogatott kellemetlen meglepetést, épp csak a fű széle volt poros, biztosan a cementtől.

Másnap, ahogy ebéd után kinézett, az egyik fiú a rózsák levelével babrált. Nahát! Kivágta a szúnyoghálós ajtót, onnan kiáltott: Mit csinál?!

-Csókolom - köszönt riadtan a fiú, aki közelről már nem is tűnt annyira fiatalnak. - Azt nézem, hogy tetvesek a levelei.

-Miii? - közelebb ment, a szemüvegét is feltette, és... tényleg! Tetvesek, semmi kétség. Hogy nem vette észre?!

-Levendulát kell melléje ültetni, az megvédi - mondta a fiú, vagy inkább férfi. - Bár ahhoz már késő. Ha erős csalánteát főz, s azzal megpermetezi, no, az majd segít.

-Honnan tudja?

-Édesanyám csinálja így. Neki is sok a rózsája, még befőttet is rak el belőle.

-Rózsából?!

-Biza! Mifelénk úgy hívják, befőttrózsa. Rózsaszínű, s jó magasba felfut. Édes sziruppal teszik el, s ha meghűl a gyermek, azt kapja télen.

-Honnan való maga?

-Gyergyóból. Csak dolgozni járunk ki. Három hét itt. egy hét otthon. Már ha így sikerül, mert néha a munka egyebet diktál.

-Látom, vigyáztak a kertre - enyhült meg az asszony, meg valahogy érdekelni is kezdte ez a nagyon vékony csontú férfi, akinek, ezt megdöbbenve vette észre, a haja tövénél már ősz szálak ütköztek ki. - Hány éves? - csúszott ki a száján a kérdés.

-Harminchatodikban vagyok.

-Családja van?

-Van - ömlött el a férfi arcán a mosoly - egy leánka. Télre várjuk a másodikat.

-Nehéz lehet így... külön.

-Muszáj, tetszik tudni. A házat otthon be kell fejezni, tán jövő tavasszal már nem kell kijöjjek. Addig meg jövök, van hol lakni szerencsére, mert a nagybátyám lakása üres, abban vagyunk négyen, férfiak.

-Mit esznek? - nézett az asszony a fű szélére letett zacskós tejre.

-Ami van. Én legfeljebb egy virslit, ha megfőzök. Tejen élek, bár ezt meg most kint felejtettem a napon, odalett, savanyú az egész.

-És most mit fog enni? Nagyon sovány...

-Hát van azért kenyerem s kis kolbász melléje, éhen nem maradok.

-Máskor hozzák be reggel a tejet, beteszem a hűtőbe - mondta az asszony. - Meleget nem is eszik?

-Nemigen. Amikor hazamegyek, akkor teleeszem magam töltött káposztával, még hozok is magammal, kitart jó pár napot. Utána meg csak álmodozom róla - nevetett a férfi.

Másnap óvatos kopogást hallott az asszony, a konyhából szólt ki: Jöjjön csak.

-Csókolom, ha nem zavarok, a tejet hová tehetem? - dugta be a fejét a férfi az ajtó nyílásán.

-Tegye csak, látja, maszatos a kezem - intett az asszony a sarokban álló hűtő felé, és tovább gyúrta a darált húst. Pár perc múlva megszólalt a telefon, a lánya hívta.

Persze, minden rendben. ...Főzök. ...Töltött káposztát. ...Igen, ilyen melegben! ...Hagyd el, fiam, van időm, a kertbe úgysem mehetek. ...Ja, és hazafelé hozz kenyeret, meg tejfölt, mert ami itthon van, nem lesz elég nektek. Na, szervusz!

Elharangozták a delet, amikor kötényében kilépett a kerti ajtón és a téglákat pakoló férfiakhoz lépett."

(In: Nők Lapja, 2011/23)

Szeretlek Titeket, fiúk! Meg Téged is, Te pici lány,

Mozgalmas hétvége

2011-06-12T22:00:00.001+02:00

Igazából külön bejegyzésnek szántam, de aztán meggondoltam magam. Megkapjátok egyben, azzal a kitétellel, hogy:

SZOMBATON

TITKOS küldetésen jártunk Csákváron, és punktum. ;-) Erről bővebben július 10.-e körül, és majd meglátjátok, miért.

Viszont ha már egyszer Csákvár, akkor a titkos-kedves feladat teljesítése után Majk felé vettük az irányt, hogy a nap fennmaradó részében kiránduljunk egyet.

A Vértes gyönyörű. Ebédeltünk egyet a béke szigetén - egy pici étteremben az erdő szélén, egy tó partján.

Képzeljétek, az erdei játszin összefutottunk Vujity Tvrtko-val és családjával, a fiaink beszélgetésbe is kezdtek, és ha éppenséggel nem rühelleném őt annyira, amennyire, akkor ez lehetett volna akár a nap fénypontja is.

De a csúcspont egyértelműen nem ez volt. Nekem legalábbis. A kamalduli remeteházakat és kolostort végigjárva, hallgatva az idegenvezető történeteit egy titokzatos, befelé figyelős, békés és boldog világba kukkanthattunk be.

Rengeteg kérdés, felvetés és kétely fogalmazódott meg bennem a látogatás alatt, amelyekre egyetlen, de teljesen kielégítő feleletet kaptam. Ezt a képet:

Továbbra sem tudom a magyarázatokat, a válaszokat a miértekre és a hogyanokra, de bizonyos vagyok benne, hogy ez a fantasztikus, elömlő, túláradó és tiszta öröm lehet az eszköz és a cél is ebben a hihetetlenül nehéz, mégis boldogan vállalt hivatásban.

Ez a kép, ez az arc azóta sem ereszt, velem van, elkísér és beragyog engem is.

VASÁRNAP

Ma, Villőlány nevenapján pedig folytattuk a csavargást. Igaz, valójában csak a férjem szüleit látogattuk meg, de mindezt két keréken. Illetve 4x2-n. Kettőn gurult a férjem, kettőn a riksa, kettőn én, és kettőn a hatéves. Egyedül!!! Mondhatjátok: nem nagy szám egy hatévestől. Ez igaz. De az - szerintem - igenis nagy szám, hogy a jócskán dimbes-dombos 32,5 km-t teljesen saját erőből, remek tempóban és kiváló hangulatban tekerte le úgy, hogy mindössze két nagyon meredek ill. hosszú emelkedő egy-egy rövid szakaszán tolta a kerékpárját. Úgyhogy roppant büszke vagyok a kölökre!

A bicajozáson kívül volt játszizás az útba eső Delikát-nyeremény játszik egyikén (az egyik legklasszabb általunk tesztelt játszik egyike, annak ellenére, hogy kicsike), fogócska, kidobócska, közös cseresznyeszüret és virágültetés, hintázás, meseolvasás és éneklés. És hogy ma se maradjon "hab nélkül a torta", a gyerkőcök az elmaradt ill. épp aktuális szüli- és névnapi ajándékaikat is kezükbe vehették. Így aztán beiktattunk még egy kis Logico-t és némi társasjátékot is.

Szóval a mai újra egy remek nap volt, amikor valahogy még a fáradtság is jól esik. Hálás vagyok érte.

RAVAsZDI

2011-06-07T14:41:00.003+02:00

Ravazd a szomszéd település, ami bringával jól megközelíthető még egy kezdő kerekezőnek (értsd Bulcsú) is. A falut erdő öleli és bár pici, de kellemes és árnyékos a játszótere. Így aztán nem véletlen, hogy immáron többedik ravazdi minikirándulást ejtettük meg ma.

Indulás előtt Villő talált magának egy csigát, odafelé ő lett a lyány utastársa, akinek az úton VÉGIG kántálta a csigacsalogatót:

A helyszínen pedig olyan aprócska brekuszokat találtunk, amilyen piciket még sosem láttam eddig.

Testük végén még jól kivehető volt az ebihalfarok maradványa.

Igazán aranyosak voltak, sokáig gyönyörködtünk bennük:

Ez volt a mai nap szórakozás-része, a délután a kötelességről szól majd: ha törik, ha szakad, munkafüzeteznem kell... :-o

Hullámvasút

2011-06-06T23:35:00.002+02:00

Ma igazán ambivalens napon vagyok túl. Sok-sok stresszel, melóval, dugámba dőléssel és kilábalással.

A némiképp jelentéktelen apróságok, amik "csak" színezték a napot: az első ovi nélküli (=vakációs) nap, három maximális energiaszinttel rendelkező nebulóval; hat kilónyi, eső utáni folytontermő eper (=iszonyúan sáros, apró szemű) lekvárjövőben reménykedve; jókora adag, tegnap főzött, fincsi marhagulyás ehetetlenül (=mire meghűlt és a hűtőbe tehettem, megsavanyodott); egy festékesvödörnyi kifejtendő zöldborsó (=tisztítva három kiló).

És a szomszédok. A napom mély- és csúcspontjai. "A" szomszéd a durva kritikájával, ami után mélységes egzisztenciális értelmetlenségben telt a délutánom, azon agyalva, hogy vajon tényleg ennyire szar ember lennék, amilyennek ő lát; majd pedig "B" szomszéd azzal a néhány spontán, nem is értem, miért kimondott dicsérő szóval, amit az udvari borsófejtés közben intézett hozzám, valamennyire helyrebillentve ezzel alaposan megtépázott önértékelésemet.

Hosszú lenne aprólékosan elmesélni mindent, de tény, hogy:

kötekedni ritkán kötekszem, de igaztalanul kiprovokált vita elől sosem futamodom meg,
az igazságért minden körülmények között kiállok, legyen az akár az én igazam, akár másé; bármi lesz is ennek következménye,
senkit sem tisztelek pusztán a kora, neme vagy velem való rokonsági foka miatt, nekem "bizonyíték kell, nem ígéret" - mindenkit a tettei alapján ítélek meg,
a fentebb leírtak miatt időnként belefutok egy-egy kellemetlen szituációba,
hirtelen haragú vagyok, akárcsak az apám volt, de ugyanolyan hamar le is csillapodom, mint ő - és azt, hogy az ő lánya vagyok, BÜSZKÉN vállalom,
többször kiabálok, mint szeretném - erre nem vagyok büszke, NAGYON nem, de sajnos úgy látszik, ez is hozzám tartozik, pedig őszintém mondom, hogy nagyon igyekszem változ(tat)ni,
senki sem tökéletes, ez az én szerencsém, mert ennek köszönhetően időnként talán kevésbé érzek késztetést önmagam, mint antiszociális, deviáns és megátalkodott személy szemenköpésére.

És az is tény, hogy a reggeli ébredés óta:

szőrtelen a lábam! (UJJÉ!)
van kb. húsz üvegnyi eperlekvárunk és
három kiló fejtett borsónk,
a marhagulyásnak köszönhetően Jóska bácsi kutyáinál beköszöntött a Kánaán (a pizzafutár egészen gyorsan hozta meg az életmentő csomagot az ebéd nélkül maradottaknak),
van egy adagnyi tiszta, száraz ruhánk,
kipróbálásra került - és holnap újra sül majd, csak dupla adagban - egy mennyei finom banános muffin Stahl Judit receptje alapján,
olvastunk mesét, tanultunk népdalt, fogócskáztunk, kutyáztunk és beszélgettünk,
nem lett semmi az eredetileg tervezett munkafüzet-írásból, amivel még adós vagyok a félévi jegyeim lezárásához,
felmosás helyett úgy fest, bejegyzés született.

Viszont én ma csak ennyi voltam. Elfáradtam, testben és lélekben. Jóccakát kívánok,

Emma Wallace: Pet

2011-06-05T15:04:00.001+02:00

Kitartó nyomozómunka eredménye, az új kedvenc:

Oh yes, I know that you're not interested, I see

And I should let you go your way, that would be most mature of me

But I've thought for oh so long and had the best idea yet

That you and I would get along if you would let me be your pet...

Chorus:

I'd be the kind to follow everywhere

You'd run your fingers through my hair

Hold me close when you've had a fright

And let me in your bed when it's cold at night

You'd rub me real nice behind my ears

And sing me songs after you've had a couple beers

Give me treats when I've done something right

And let me in your bed when it's cold at night

Oh yes, and if my offer smacks of servitude

I only need remind you true love's course has yet to run real smooth

So now if you will let me near you all the night and day

Well, you will on your own see I do plenty more than sit or stay...

Chorus

Oh yes, and you could ask me where's my sense of pride

And I would tell you I've not had one since I met you last July

So now you see that it is rather foolish to give up

All of the perks and all the benefits if I were your spaniel pup...

You'd rub me real nice behind my ears

And sing me songs after you've had a couple beers

Give me treats when I've done something right

And let me in your bed, would you let me in your bed, if you'd let me in your bed when it's cold at night...

Ki korán kel...

2011-05-26T08:02:00.000+02:00

... az az ajtón kilépve szembetalálhatja magát egy ilyen csudiklassz újságtartóval:

Ő az én új lomis-szerzeményem. :-)
Ill. annyira már nem új, mert a múlt héten, anyunál találtam a kukák mellé kirakva hajnalban, amikor indultam a gyakorlatra, de: egyrészt nem volt hangulatom "bejegyezni", másrészt meg mostanra sikerült lencsevégre kapnom.

Hát hogyan is hagyhattam volna ott szegénykét, ugye? Ez is egyfajta recikláció, nem igaz?! Mert én olyan, de olyan környezettudatos vagyok! :-D

Gergely-járás

2011-05-22T20:28:00.000+02:00

"Iskolás gyermekek Gergely-napi (március 12.) dramatikus jellegű, köszöntő, adománygyűjtő, eredetileg többszereplős dramatikus játéka. Az iskolás gyermekek csapatostul házról házra járva verbuválták az iskolába a gyerekeket. A katonai toborzás mintájára a szereplők gyakran különféle katonai rangokat viseltek, „szent Gergely vitézeinek” is nevezték őket. Maszkjuk jellemző darabjai voltak a csúcsos papírsüveg és a fakard. A Gergely-járás több szövegből összetett énekének legjellegzetesebb darabja a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján”, „Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába...” kezdetű ének volt. Ezenkívül az énekhez kapcsolódhatott a szereplők tréfás bemutatkozása, továbbá jókívánságmondókák és tréfás adomány kérés (pl. latinnal kevert szöveggel) stb. A szokás egyik célja éppen az adománygyűjtés volt a tanítónak; sok helyütt díjlevélben is biztosították számára. A természetbeni adományokból (lencse, bab, borsó, kolbász, szalonna, zsír, tojás) megvendégelte a köszöntőket. Az adományok gyűjtését Kosárhordónak, Nyársasnak nevezett szereplők végezték. – A szokás iskolai ünnepségben gyökerezik, amelyet IV. Gergely pápa rendelt el 830-ban I. Szent Gergely tiszteletére."

/Magyar Néprajzi Lexikon/

Egy kicsit halasztott időpontban ugyan, de "eredményes" Gergely-járáson voltunk pénteken. ;-) Íme:

Ég veled, barátom...*

2011-05-20T22:01:00.000+02:00

Hét hónap leforgása alatt mindkettejüket elvesztettem.

*Szergej Jeszenyin: Ég veled, barátom

Szőrtelen

2011-05-18T21:48:00.002+02:00

Bulcsú reggel lovaggá ütötte (volna) az öccsét. Kezdte mondani a szertartás szövegét:
- Sir Huba, lovaggá ütlek...
Erre Huba:
- Nincs is rajtam szőr!!!

Gyónás

2011-05-17T18:22:00.002+02:00

Oldozz fel Uram, mert vétkeztem. Szerettek én meg hűtlen voltam; szükség volt rám, nem segítettem. A simogatásom vágyták, elfordultam. Oldozz fel, Uram, mert hatalmas a vétkem. Cserbenhagytam azt, aki engem soha, egyetlen pillanatra sem. És GYŰLÖLÖM magam érte.

A férjem az előbb telefonált: Szafi alig egy órája elment. Nem tudott megvárni, míg pénteken hazamegyek...

Csernyus Szépe Anasztázia 1998. 03. 09. - 2011. 05. 17.

Isten veled, öreg Julisom.

A kismókus fél diója

2011-05-17T04:25:00.000+02:00

Bulcsúék az óvodai ballagásra készülnek. Az óvónénik egyik ajándéka egy könyv, amiben a Nefelejcs csoport összes ballagójának rajza lesz. Meseillusztrációk, Fésűs Éva: A kismókus fél diója című meséjére, csokorba gyűjtve.

Annyira szép ez a mese! Még meg is ríkatott. Olvassátok el ti is!

"Egyszer egy kismókus talált egy fél diót. Az erdőszélén kistestvérével játszott éppen, de a testvérke semmit sem tudott az egészről. A fél dió ott pihent a fűben, és Mókus Péter, mihelyt észrevette, egy szót sem szólt, csak zsebre tette. Azt gondolta, hogy olyan icipici az a fél diócska, hogy ha még megosztja, alig marad egy falatnyi belőle.

A testvérke úgyis elfutott előre, mert pillét kergetett és vidáman kiáltott neki:

- Gyere már, Peti! Nézd csak, a szárnya milyen szép, sárga! És mennyi áfonyalevél van itt! ... Gyere no, adok valamit!

Gombát is szedett. Mosolyogva hozta, hogy jószívvel megossza. Mókus Péter mélyen a földre nézett, úgy nem szerette ezt az egészet! Csak nyelt, csak nyelt nagyot. Prémes kis zsebében szorongatta a diófalatot. Majd később, egy óvatlan pillanatban, ha a testvérke nem néz hátra, megeszegeti uzsonnára.

A nap ragyogott, térdig virágban jártak, száz roskadó mogyoróbokrot láttak, de a mókus csak a diót vigyázta. Ha rágondolt, összefutott a nyála! ...

Megizzadt a bezárt mókustenyérke; a fél dió égette, mint a láng! Sehol egy zugot nem talált, ahol nyugodtan bekaphatta volna, mert folyton ott ugrált a kistestvére. Ezért a drága kincset mélyebbre süllyesztette a zsebébe.

Hát, amint mendegéltek, a fodros patakon ringott egy nyírfakéreg. Mókusnak pompás csónak! Testvére hívta:

- Gyere, szállj be, Péter!

Ő meg csak duzzogott, állt zsebre dugott kézzel:

- Most nem, majd holnap!

Hogyne, hogy elveszítse közben a fél diót, vagy beejtse a vízbe, és valaki meglássa!Beljebb az erdőben, egy szép tisztáson víg mókusok másztak egy farakásra. Tizenöt szemfüles gyerek! ...

A diót elővenni megint nem lehetett, mert biztosan kértek volna belőle.

Hát fogta, bundácskájába szinte begombolta, és odaszorította a szívéhez. Oly drága volt kicsiny gerezdje, hisz ő szerezte!

A többi mókus hintázott vidáman, leugráltak az ágat eleresztve. A testvérkéje is közéjük állt, csak Péter gubbasztott magában. Dacosan leste, mikor tudná a fél diót megenni.

Kérdezték: - Mi bajod?

- Ö .. ö .. ö .. semmi, semmi! - felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek! ...

... Mire megnyúlt a sok-sok árnyék, elfáradtak a mókusok, és véget ért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta:

- Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult:

- Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este!

Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó, kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe:

- Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal!

Péter megint megállt a fél dióval, és hamar visszadugta rejtekébe, nehogy meglássa a testvére.

Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most! ... no most! ... a féltett fél diócskát megeszi végre! ... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, oly illatos volt, húsos és fehér! Nem adta volna oda semmiért!

Jobb így, hogy még anyu sem látja, mert ő kettévágná menten, hisz' őket mindig egyformán szereti. De akkor mi marad neki? Ilyen picit minek felezzen?

- Így nagyszerű! Bekaplak, fél diócska!

Fogta ... ám ebben a percben, a szemközti bokorban valami rezzent! Talán a nyest maga? Az leskel itt, ha közeleg az éjszaka!

A fél diócska nagyot koppant. Ki tudja, hová pottyant! S uccu neki! Kúszott az irigy Mókus Péter, míg oda nem ért fel, hol nyitva várta már az odúajtó.

A bokorból meg kinézett egy szajkó, szemtelenül, lármásan és vidáman:

- Ej, éppen egy ilyen ízes, húsos, fehér kis fél dióra vágytam!

Felkapta cserfes csőre, s boldogan tűnt el vele az erdőben!

Odafent Péter nagy könnyet törölt szét a tenyerével, pedig mindenki mosolyogva várta, kedves, otthoni arcok. Anyu se látta, apu se látta a csúf kudarcot. És mikor bebújtak a mohaágyba a kedves kistestvérrel, az halkan odasúgta:

- De soká jöttél, Péter! Pedig van számodra egy nagy meglepetésem!

- Ugyan mi?

- Ma a réten egy fél diót találtam. Tudtam, hogy szereted. Nézd, elhoztam neked!

A jó kis testvér így beszélt, és képzeljétek! Odaadta a szép dió ... másik felét!

Szerencse, hogy a szentjánosbogár lámpása már kihunyt, mert Mókus Péter fülig elpirult, hogy lám, a másik, a kistestvér, aki alig ér neki válláig, s akit ő becsapott, úgy szereti, hogy odaadná az egész falatot!

Úgy szégyellte magát! ... nem kért, csak egy parányi harapást, és a fejét lehorgasztotta. Gyomrának a kevés is jólesett, kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska ..."

Ez pedig az én ballagó nagyfiam rajza a témára ("a mogyorót nem látni, mert a hátsó zsebbe rajzoltam, anya!")

Hubaszáj

2011-05-16T07:34:00.000+02:00

Míg én szombaton vizsgáztam, apa állt helyt otthon a csapattal.

Este, fürdésidőben Huba ránéz, majd így szól:
-Apa! Anya pólója nem ér föl addig, mint a tiéd... Csak eddig (és mutatja a képzeletbeli dekoltázst).
-Aha, jó.
-Apa! És anyának sokkal nagyobb a cicije...
-Mint?
-Mint az összes óvónéninek az oviban!

A kis szemfüles... Pedig nincsenek is nagy cickóim. :-D

Szivárványos mentatorta

2011-05-15T09:56:00.001+02:00

Amikor Kinga valamikor télen megmutatta a "rainbow cake"-et, azonnal tudtam, hogy Bulcsú születésnapjára ilyet készítek majd. Biztos belejátszott a téli szürkeség is, hogy olyan jól esett a szememnek az a rengeteg szín...

Eljött május 9. Én pedig megcsináltam a szivárványos tortát:

Azzal igazából nem foglalkoztam, hogy az eredeti recept milyen összetevőket ír.

Amikor fagyit veszünk, Bulcsú sokszor mentásat kér, úgyhogy némi keresgetés után egy Menta-lady elnevezésű tortát sütöttem meg szivárványszínűre. Kevert tészta, tejszínes fodormenta-krémmel.

Ő lett az összes eddigi tortám "cicababája", akinél a szépség (majdnem) minden. Akinél bőven elég a csinos alak, a MŰmosoly, a MŰszempilla és a MŰkörmök. És akinél az illúzió addig tart, míg ki nem nyitja a száját...

Tényleg. Mert szép ez a sütemény, szemnek tetszetős, nem mindennapi. De hogy sok természeteset, "egészségeset" nem tartalmaz, az biztos. Egyébként meg a Menta-lady egy hétköznapi Török Bálint torta közelébe se ér! Hogy ne is beszéljek a fura berzenkedésről, amit akkor érez az ember, amikor az ételfesték-kvantum a szája felé tart...

Azt meg már csak tényleg suttogva teszem hozzá, hogy a tortaevés után három napig tartó, ételszínezéktől spenótfőzelék színű és állagú trutyit látni és pucolni Villő pelenkájában a "normálbarna" helyett se volt valami bizalomgerjesztő.

Szóval szép volt, jó volt, köszönjük, ennyi. Mentatorta-receptet ne várjatok, mert nem lesz. Helyette ott a Török Bálint - sokszor sütöttem már, isteni finom, próbáljátok ki! A rainbow-cake sütést és fogyasztást pedig ezentúl meghagyom a nálunk nyugatabbra fekvő, jólétibb társadalmak tagjainak.

Meggyes-csokis útravaló

2011-05-14T05:04:00.000+02:00

A muffinformám száz éve megvan. Még valamelyik rég(ebb)i karácsonyra kaptam a Zuramtól egy szakácskönyv és a kettes számú kenyérsütőnk társaságában, ami azóta már rég követte elődjét a háztartási gépek örök vadászmezejére.

Mégsem szoktam muffint sütni... Csak egyetlen egyszer. Vajon miért? Ha mindent latba veszek, talán-talán két oka lehet: az egyik, hogy mindig elfelejtettem kapszlit venni - igen, tudom, hogy anélkül is príma sütit lehetne sütni, de nekem mégis olyan pőrének tűnt az a szegény egyszeri muffinka! A másik meg, hogy vagyok annyira hülye, hogy a túl egyszerű dolgokba kihívás híján bele se fogjak. Ez van.

Viszont!

Nemrég vettem kapszlit, mert az orrom elé biggyesztették a boltban, így nem felejtettem el. Plusz az állatkerti kirándulásra akartam valami kézbe vehető, nem túl morzsálódós és kenődős, jól szállítható, finom süteményt. Ráadásul kevés hozzávalóból, még kevesebb idő alatt. Mit is, mit is...?! Hát persze!

Meggyes-csokis muffin-t

Hozzávalók:

4 darab tojás
5 dl tejföl
500 g rétesliszt
2 dl olaj
250 g cukor
1 csomag sütőpor
3 csomag vaníliás cukor
1 tábla étcsoki
25 dkg magozott meggy.

Elkészítés:

A tejfölt a tojásokkal habosra keverjük. Hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a sütőporral összeszitált lisztet, és az olajat. Citrom és narancshéjat reszelünk hozzá, és alaposan összekeverjük. A meggyet és a felkockázott csokit is beledobjuk, majd a masszát kivajazott, muffinsütő formába tesszük, és 180 fokon előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük. Sütés előtt a muffinok tetejét 1-1 szem meggyel díszíthetjük.

A sütemény fess és finom, a család kórusban követelte a folytatást. Sőt, ha nem rejtem el az útravalót, hamuban sült muffin nélkül vágunk neki vasárnap a nagyvilágnak!

A recept a muffinreceptek.hu oldalról való. Ennyi mára, rohanok vizsgázni,

Ajándékcsavargás

2011-05-13T19:40:00.000+02:00

Bulcsú születésnapjára titkos csavargást szerveztünk. A Teszveszen vásárolt 20-as bringa és a hőn áhított fakard mellé.
Titkos, mert kivételesen rajtunk, felnőtteken kívül senki nem tudta a célállomást. A budapesti állatkertbe készültünk, ha a terveinket nem mossa el (majdnem) az eső. De elmosta. Illetve MAJDNEM elmosta.
Mire vasárnap reggel Pestre ért a vonat, már esett. A kétségbeesés helyett inkább a McDonald's-ot és az ott lévő internetezési lehetőséget választottuk, hátha... A mondás szerint: aki keres, az talál. Így igaz. Mi is találtunk. A cirkuszokkal szembeni minden előítéletünket félretéve az utolsó pillanatban ugyan, de odaértünk a Fővárosi Nagycirkuszba, az orosz vizibalett vendégelőadására.

És tudjátok mit?! NEM BÁNTUK MEG! Sőt! Ilyen nagyon jól már régen szórakoztunk. Igényes, művészi show-t láttunk, nagyon kevés állattal (hála Istennek), az emberi teljesítőképességre és ügyességre alapozva, egy kiemelkedően tehetséges bohóccal. Egyetlenegy dolgot sajnáltunk nagyon: hogy vége lett. Hogy "csak" két órán át tartott a káprázat és a csoda. Mert tényleg az volt.

Viszont az előadás végére elállt az eső. Így még az állatkertet is megnézhettük, még ha nem is a legalaposabban.

Csodálatosan kerek nap volt, soha rosszabbat.

Tekertünk...

2011-05-11T18:55:00.002+02:00

... a lyánnyal egy picinykét. Jól is esett, bár volt egy kaptató, aminél azt mondtam, meghalok. Aztán tettem magamban egy gyors fogadalmat, és ez segített, hogy kibírjam. Kibírtam. :-)
Az utvonalterv.hu szerint 28,2 km-t mentünk. Erre 2 óra 21 percet számol. Mi másfél óra alatt tekertük le, + fél óra játszi. Jók vagyunk. Jók vagyunk?! ;-)

ui: Virágzik a bodza, és idén először láttam pipacsot! :-D

Örvény sapka - fordítás

2011-05-11T06:33:00.015+02:00

A leírás Mandie Harrington tulajdona, a fordítás az ő szíves engedelmével készülhetett el. Köszönet neki érte!
(Ezt csak azért hangsúlyozom ennyire, mert képzeljétek, milyen az emberi természet: máris "jóakaróm" akadt. Valaki úgymond felnyomott a Hurrikán sapka szerzőjénél, hogy "elloptam" a leírását. És mivel az én magyar nyelvű blogomat nem hinném, hogy sok külföldi olvasgatná, gyanítom, hogy valamelyik kedves honfitárs volt a ludas. Neki (is) üzenem ezúton: kötésfordítások tekintetében csak jogtiszta tartalmakat közlök, ha egy minta nem saját, akkor azt minden esetben a szerző írásos engedélyével fordítom! Pont.)

Mandie nagyon édes volt egyébként, még ő hálálkodott a megkeresésért, pedig fordítva lett volna ildomos... Jó érzés ennyire közvetlen, barátságos emberekkel "összejönni".

Úgy döntöttem, ennél a fordításnál sem ragaszkodom az eredetileg használt fonal megnevezéséhez, inkább csak kalibrálni segítek: a leírás 3,25 mm-es (= US3) kötőtűhöz íródott, tehát nagyjából a 3-as tűmérethez való fonalakhoz, hat méretben. (Mivel nekem nincsenek negyedes tűim, így egy snassz 3-as, 40 cm-es körkötőn kötöttem, a végén ugyanekkora zoknikötőre váltva.)

Próbakötés: 13 szem=5 cm, zoknikötéssel kötve

Méretezés: fejkörfogat
Koraszülött méret: 30-33 cm
Újszülött méret: 33-36 cm
4-12 hós: 36-41 cm
12-24 hós: 41-48 cm
Kisgyermek: 46-51 cm
Felnőtt: 51-56 cm

Munka menete:
Tűre szedünk 72 (80, 88, 96, 112, 128) szemet. Körré alakítjuk, ügyelve arra, hogy ne csavarodjon meg sehol.
8 soron keresztül: *2 sima, 2 fordított* szem váltakozása - passzéminta.

Ezután:
*2 sima, ráhajtás, 4 sima, 2 szemet simán összekötünk* egység ismételve a munkadarab 11 (13, 14, 15, 17, 18) cm-es magasságáig a kezdősortól mérve.

Fogyasztás menete:
1.sor: *2 sima, ráhajtás, 3 sima, 3 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 63 (70, 77, 84, 98, 112) szem marad
2. sor: *2 sima, ráhajtás, 3 sima, 2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron
3. sor: *2 sima, ráhajtás, 2 sima, 3 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 56 (60, 66, 72, 84, 96) szem marad
4. sor: *2 sima, ráhajtás, 2 sima, 2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron
5. sor: *2 sima, ráhajtás, 1 sima, 3 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 45 (50, 55, 60, 70, 80) szem marad
6. sor: *2 sima, ráhajtás, 1 sima, 2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron
7. sor: *2 sima, ráhajtás, 3 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 36 (40, 44, 48, 56, 64) szem marad
8. sor: *2 sima, 2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 27 (30, 33, 36, 42, 48) szem marad
9. sor: *1 sima, 2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 18 (20, 22, 24, 28, 32) szem marad
10. sor: *2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 9 (10, 11, 12, 14, 16) szem marad

A 12 hós és nagyobb sapkáknál:
11. sor: *2 szemet simán összekötünk* egység ismételve végig a soron - 9 (10, 11, 6, 7, 8) szem marad

A fonalat elvágjuk és áthúzzuk a maradék szemeken. Szorosra zárjuk és eltisztázzuk.

Nagymama hústekercse

2011-05-10T00:09:00.000+02:00

Szerintem még nem is írtam bejegyzést főfogásról. Talán mert arra ott van a sok, jobbnál jobb gasztro-bloggerkolléga. Most viszont teszek egy kivételt, mert egy számomra eddig ismeretlen étellel kerültem kapcsolatba nemrég, ami teljesen levett a lábamról.

Zsuzsi barátnőm főzte nekünk, amikor néhány hete látogatóban voltunk náluk. Persze rögtön elkuncsorogtam a receptet, anyák napi ebédként pedig fel is tálaltam életem első "majdnem-nagymama" hústekercsét. Mert azért módosítottam rajta ezt-azt.

A leírás lehet, hogy első olvasatra macerásnak tűnik, de nem az! Ráadásul az egész munkafolyamathoz alig koszoltam el edényt. Szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki egyszerű alapanyagokból, rövid idő alatt, kevés munkával mennyei ebédet akar rittyenteni.

Nagymama hústekercse
Hozzávalók:

4 szelet marhahús, egyenként kb. 150 gramm (én sertéskarajból csináltam)
mustár
fűszerpaprika
4 szelet főtt sonka (nem kaptam a boltban prímsonkát, így sima gépsonkát használtam, azzal is finom)
1 nagyobb csemegeuborka (nálam kimaradt - ez esetben szándékosan)
60 gramm szalonna
2 hagyma
2 evőkanál zsír
125 ml sör
125 ml húsleves (pl. kockából)
1 evőkanál liszt
só
bors

Elkészítés:

A húst gyengéden kiverjük, megsózzuk, megkenjük mustárral, megszórjuk borssal és paprikával. A hússzeletekre egy-egy sonkát fektetünk. (A csemegeuborkát hosszában négyfelé vágjuk.) A szalonnát vékonyan felszeleteljük (én egészen apróra kockáztam). A hagymát megtisztítjuk és vékony szeletekre vágjuk. (Az uborkát), a szalonnát és a hagymát elosztjuk a hússzeleteken (én egy tálban összekevertem, így a hagyma szépen szálakra vált és egyenletesebben tudtam elosztani a húson).

A keskenyebb oldaláról kezdve feltekerjük és egy cérnával rögzítjük (én hústűket használtam, de a fogpiszkáló is megfelel). Egy serpenyőben felolvasztjuk a zsírt, a hústekercsek minden oldalát megpirítjuk rajta. Felöntjük a sörrel és a húslevessel, felhelyezzük a fedőt és puhára pároljuk.

Mikor a hús megpuhult, kivesszük a serpenyőből. A lisztet elkeverjük két evőkanál hideg vízzel és besűrítjük vele a hús főzőlevét. Sóval, borssal ízesítjük és a tekercsekre öntjük (én visszaraktam bele a tekercseket).

Az eredeti recept köretként burgonyakrokettet és párolt káposztát javasol, mi rizst és fejes salátát ettünk hozzá, és senki nem panaszkodott. :-D

Egy igazi meglepetés

2011-05-09T08:13:00.000+02:00

Nem is tudom, mikor jöttem rá igazán, hogy szeretem jókedvre deríteni az embereket. Nem csak olyanformán, hogy valamit adok neki, aminek örülhet, hanem szeretem azt is, ha egy gondterhelt vagy szomorkás arc miattam, rajtam vidul fel. Sokszor "bevállalom" ezért a bugyuta bohóc szerepet is, ami engem ugyan hülye színben tüntet fel, de minden esetlenség és idétlenség megéri egyetlen jóízű nevetésért, vagy egy örömtelibb percért. Ilyenkor egyáltalán nem zavar a sok "felnőtt"rosszalló fejcsóválása sem, mert én TUDOM, hogy valaki abban a pillanatban jobban érzi magát tőlem, és ez nekem elég.

"Az Öreg" - ahogy mi hívjuk, pedig valójában nem is annyira koros - egyedül él. Ellátja az állatait, műveli a földjeit; ha kell, ha nem, munkával köti le az idejét. Bár itt lakik a húga az utcában, az Öreg mégis árva. Olyan egyedül van, mint az ujjam, vagy még annál is egyedülebben. Akár a versben: "Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek...". Csak telik az élete, ő meg tudomásul veszi. Nincsen ápolt kertje, rendezett udvara, még tiszta ruhája se nagyon. Az egyedülléttől sokszor szemmel láthatóan szenved. Beszélgetne, de nincs kivel, így beszélget bárkivel. Nem ritka, hogy felönt a garatra, aztán szemlesütve restelkedik miatta.
A gyerekeimnek mégis ő a "pót-nagypapája". Előfordul, hogy értük jön délután - vagy épp a gyerekek maguk kéredzkednek át. Még a kicsi lány is mellé kanyarodik és a kezébe kapaszkodik, ha meglátja. Ilyenkor elmennek együtt nyulat simogatni, tehenet fejni, bocit vakargatni, venyigét metszeni. Vagy csak úgy együtt lenni.

Reggelente általában Bulcsú megy át hozzá a tejért, ez az ő mindennapos rutinfeladata. Többször volt már, hogy ottragadt ilyenkor, mert beszélgetni kezdtek mindenféle férfias dologról. Egy ilyen tejbeszerző-útról hazatérve valamikor a télen a fiam közölte, hogy majdnem egyszerre ünneplik a születésnapjukat ők ketten, mert Jóska bácsi május negyediki.

Telt-múlt az idő és szerintem senki nem számolt azzal, hogy ez az információ elraktározódik majd a gyerekkobakban, és mégis. Május beköszöntével Búbú megint szóba hozta Jóska bácsi születésnapját. Ekkor fogant meg a fejemben az ötlet: meglepjük valamivel az Öreget. Hosszan töprengtem, mit is adhatnánk, ami nem sablonos és közhelyes, aminek az eszmei értéke meghaladja a tényleges árát. Amiből egyből látszik, hogy eszünkbe jutott, hogy foglalkoztunk az ügyével és szeretetből adtuk. Végül egy minitortát készítettem, igazi egyszemélyeset: Lyoni gesztenyetortát, fél adagnyit. Édes apróságot, sok szeretettel. Kidíszítettem, oviból hazaérve pedig átvitték a fiúk.

Boldog születésnapot, Jóska bácsi, remélem örömet szereztünk!

Bejegyzés a majdnem elfelejtett sityakról

2011-05-05T22:13:00.000+02:00

Néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam Bulcsú sapkájáról, amit a hirtelen beköszöntött hideg miatt, ill. az égető sapkahiány miatt készítettem neki.
Arról meg kis híján meg is feledkeztem, hogy a leányka is kapott egyet - mármint fejfedőt. ;-) Habár neki igazából nem volt rá szüksége. Csak azért kapta, hogy a szürke kabátjához legyen valami színben harmonizáló darabja is. Mégiscsak egy aprócska nőciről van szó...!

A fonalválasztás most nem volt "kunszt", végre elővehettem a dédelgetett gombolyag öncsíkozós merino gyapjúmat a kedvenc színemből - kétféle lila, szürke és sárga - amiből a baktusát is kötöttem anno. Szeretem ezt a fonalat, mert finom puha, nagyon rugalmas és szép.

A minta meg, mint a bátyus sapkája esetében, szintúgy csavaros, csak egy kicsit csajosabb dizájn: a Ravelry-n fellelt Swirl hat. Körben kötött, varrás nélküli, egyszerű és mégis tetszetős minta - legalábbis szerintem. Ráadásul ingyenes.

A kötéshez 3-as, 40 cm-es körkötőtűt használtam. Nem egészen 50 gramm fonalam fogyott el a "készenlétig", vagyis eddig:

A színek élőben sokkal szebbek, élénkebbek, izgalmasabbak.

A végére pedig még egy apróság: mivel úgy vettem észre, vannak, akiknek ez örömet okoz, fordítási engedélyt kértem és kaptam. Kis türelmet még, rajta vagyok a dolgon. ;-)

Az én bolygóm virága

2011-05-01T14:36:00.000+02:00

"Egy napon azután kihajtott ez a virág - magja, ki tudja, honnan vetődött oda..."
/A. de Saint-Exupéry: A kis herceg/

Bulcsú néhány napja, a kerítés tövében gubbasztva közölte, van egy rózsánk. Lehurrogtam: nem lehet, kisfiam, honnan kerülne oda?! Aztán valamikor mégiscsak szemügyre vettem...

És tessék: a kukák mellett, az építési törmelék és a tyúkhúr kellős közepén valóban virág sarjad. Egy tőről fakadó, egymás közelében növekvő három fészek, benne vadrózsa-hajtások: kicsi-kisebb-legkisebb. Akárcsak a gyerekeim.

Kiszabadítottam szegényt, gyom ne fojtogassa. Ő lett az én égi ajándékom, anyák napjára. A hívatlan, váratlan vendég, aki megszépítette az ünnepet.

Elkerül majd mellőle minden retyerutya is, csak a hátam engedje... Mert megérdemli, ha már engem választott.

Álomkerítés

2011-04-28T16:07:00.000+02:00

Ha majd egyszer én is "megnövök" és lesz saját házam, saját udvarom, saját kerítéssel, akkor ez utóbbinak valami ilyesmit szeretnék:

Nekem tudniillik a tulipán (az egyik) mániám. Az esküvői csokrom is fehér tulipánból volt - bár igaz, hogy csak azért abból és nem gyöngyvirágból, mert decemberben házasodtunk. ;-)

A saját álomkerítésig meg marad a kerítésről való álmodozás...

"Nem-ezelt" mamusz (szabad)fordításban

2011-04-25T17:06:00.002+02:00

Eredeti nevén "Non-felted Slippers" by Yuko Nakamura. Ez az a mamusz, amit életem elsőjeként nemrég készítettem és mutattam Nektek.

A leírás fordítására Yuko áldását adta, nagyon készségesen és aranyosan, sokkal kevesebb kikötéssel, mint szerzőtársa a Hurrikán sapka esetében.

Lubickolva ebben a szabadságban úgy döntöttem, az eredeti fonalak részletezését kihagyom, helyette inkább annyit a fonalválasztáshoz, hogy a 4,5-5-ös tűhöz javasolt fonalak (pl. az általam használt Yetti, amiből 100 gramm=147 méter), nagyjából egy 37-39-es lábra való mamuszt eredményeznek. Persze ezt leginkább kitapasztalni lehet, mert minden fonal és minden kézimunkázó másképp "viselkedik".

Szóval fonalból kell két egymással harmonizáló szín, ezen felül pedig kötőtű, két szemjelölő és egy varrótű a végére.

A munka menete:
Talp:
Az egyik színű fonallal tűre szedünk 50 szemet, ehhez Yuko a long-tail method-ot javasolja. (Ezt azért nem fordítom, mert nem tudom a magyar megfelelőjét, viszont ha rákattintasz, találsz róla segítő videót.)
1. sor: 25 sima, szemjelölő, 25 sima
2. sor: *1 sima, 1 szemet szaporítunk, 23 sima, 1 szemet szaporítunk, 1 sima* a csillagok közötti részt kétszer ismételjük a soron (54 szem)
3. és minden páratlan sor: végig sima
4. sor: *1 sima, 1 szemet szaporítunk, 25 sima, 1 szemet szaporítunk, 1 sima* kétszer (58 szem)
6. sor: *1 sima, 1 szemet szaporítunk, 27 sima, 1 szemet szaporítunk, 1 sima* kétszer (62 szem)
8. sor: *1 sima, 1 szemet szaporítunk, 29 sima, 1 szemet szaporítunk, 1 sima* kétszer (66 szem)
10. sor: *1 sima, 1 szemet szaporítunk, 31 sima, 1 szemet szaporítunk, 1 sima* kétszer (70 szem)
12. sor (a szemjelölőt kivesszük, ha odaérünk a sorban): *1 sima, 1 szemet szaporítunk, 33 sima, 1 szemet szaporítunk, 1 sima*, 1 szemet szaporítunk; a csillagok közti részt kétszer ismételjük (75 szem)
A fonalat elvágjuk.

Felső rész:
A másik színű fonalvéget hozzádolgozzuk az előző részhez, így folytatjuk a kötést.
1. sor: végig sima
2. sor: 33 fordított, szemjelölő, 9 fordított, szemjelölő, 33 fordított
3. sor: 26 sima, SSK kétszer (= kb. annyit jelent, mint leemel-leemel-összeköt, vagyis két szemből egyet fogyaszt. A knittinghelp.com oldalon találhatsz róla nekünk való, "continental" segítő videót), 3 szemet simán összekötünk, 9 sima, 1 szemet simán leemelünk, két szemet simán összekötünk, a leemelt szemet áthúzzuk a két összekötött szemen (vagyis három szemből kettőt fogyasztunk), 2 szemet simán összekötünk kétszer, 26 sima (67 szem)
4. sor: végig fordított
5. sor: 22 sima, SSK kétszer, 3 szemet simán összekötünk, 9 sima, 1 szemet simán leemelünk, két szemet simán összekötünk, a leemelt szemet áthúzzuk a két összekötött szemen (vagyis három szemből kettőt fogyasztunk), 2 szemet simán összekötünk kétszer, 26 sima (59 szem)
6. sor: végig fordított
7. sor: 34 sima, SSK
8. sor (a munka visszája): 1 szemet simán leemelünk, 9 fordított, 2 szemet fordítottan összekötünk
9. sor: 1 szemet simán leemelünk, 9 sima, SSK
10 sor: 1 szemet simán leemelünk, 9 fordított, 2 szemet fordítottan összekötünk
11-26. sor: ugyanaz, mint a 9-10. sor (39 szem)
27.sor: 1 szemet simán leemelünk, 9 sima, SSK (NEM FORDULUNK MEG!!! KÖTÜNK TOVÁBB A SORON!!!) 13 sima (38 szem)
28. sor (a szemjelölőket kivesszük, ha odaérünk hozzájuk): 23 fordított, 2 szemet fordítottan összekötünk, 13 fordított (37 szem)
A fonalat elvágjuk.

Szegély:
A talprészhez használt fonallal folytatjuk a kötést.
1-2. sor: végig sima.
3. sor: leláncoljuk a munkát.

Befejezés:
Összevarrjuk a sarok- és talprészt, a fonalakat eldolgozzuk.

ui: A beillesztett fotók, az egyetlen fenti kivételével a szerző saját fényképei.

Hurrikán sapka - fordítás

2011-04-24T09:08:00.000+02:00

Ezen leírás szerzői jogvédelem alatt áll. Csak saját használatra, kerekedelmi forgalomba nem vonható.

Copyright sunshineknits, Andrea Goutier 2008. For private, non-commercial use only.

A magyar nyelvű fordítás a szerző, Andrea Goutier írásos engedélyével történt. A teljes szöveg és a fotók is a String in Motion blog azonos című bejegyzéséből valók; kiegészítve néhány, a felhasznált módszerekre vonatkozó segítő hivatkozással.

Anyagok:

Fonal: Malabrigo Merino Worsted, Pearl #36

Tűk: 40 cm-es, 4,5 mm-es körkötőtű; 4,5 mm-es zoknikötő-készlet

Becsült méret: 20 szem és 28 sor harisnyakötés mintával

Megjegyzés a méretezéshez: A sapka mérete szükség szerint változtatható azzal, hogy a fogyasztás megkezdése előtt milyen magas részt kötünk. A javasolt 13 cm nagyjából közepes méretű sapkára vonatkozik.

Instrukciók: Tűre szedünk 81 szemet, a Knitted Cast On módszerrel. Zárjuk a kört, az első és az utolsó szemet összekötjük, így eltüntetve a nyílást. Összesen 80 szem.

Szegély: 4 cm magasságig passzéminta: 2 sima, 2 fordított váltakozása. Az utolsó sor végén 1 szemet szaporítunk. Összesen 81 szem.

Egyenes rész: 9 sima, 1 fordított szem ismétlődik 13 cm magasságig

Fogyasztás:

1 sor: *7 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított (*-tól ismétlődik végig a soron); 73 szem

2. sor: *8 sima, 1 fordított

3. sor: *6 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 65 szem

4. sor: *7 sima, 1 fordított

5. sor: *5 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 57 szem

6. sor: *6 sima, 1 fordított

7. sor: *4 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 49 szem

8.sor: *5 sima, 1 fordított

9. sor: *3 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 41 szem

10. sor: *4 sima, 1 fordított

11. sor: *2 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 33 szem

12. sor: *3 sima, 1 fordított

13. sor: *1 sima, 2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 25 szem

14.sor: *2 sima, 1 fordított

15. sor: *2 szemet simán összekötünk, 1 fordított; 17 szem

16. sor: *2 szemet simán összekötünk; 9 szem

A fonalat elvágjuk, a maradék szemeken áthúzzuk. Szorosra húzzuk és rögzítjük. A szálat eldolgozzuk.

Boldog asszony papucsa

2011-04-22T10:09:00.000+02:00

Ha az apró helyesírási zökkenőt nem számolnánk, szólhatna ez a pár sor Magyarország legnagyobb virágú orchideafajáról is...

Boldogasszony papucsa

De nem arról fog. :-)

A címben szereplő boldog asszony az én barátnőm. Boldogságának oka szíve alatt keresendő: ötödik gyermekét várja.

Egyébként meg 34 éves lett a napokban. Szülinapi ajándékként készítettem neki a szóban forgó lábravalót. Ezt itt, ni:

A leírás a Ravelry-ről származik, angol nyelvű, ingyenes. Nagyon egyszerű, nagyon gyors, és ami legalább ennyire fontos: igazán tetszetős és kényelmes darab. Gyakorlatilag egy kötött mokaszin, kb. 37-39-es lábméretre.

Mindössze pár gramm maradék fonal kellett hozzá. Én a Bulcsú ágytakarójából kimaradt acélkék és melírozott, cseh gyártmányú Yetti fonalat használtam, 4-es tűn kötve.

Isten éltessen, Ági!

Hurrikán

2011-04-20T23:36:00.000+02:00

A nemrégen beköszöntött "áprilisi egyhetes tél" idején meggyűlt a bajunk a sapkákkal. Az igazi zimankósak nagyon melegnek, a tavasziak vékonynak bizonyultak. Huba fejére még csak akadt sityak, de miután Bulcsú az egyetlen hordható sapkájáról is leszakította a bojtot, nem maradt más, mint alkotásba fogni.

A kiválasztás kritériumai: egyszerű, nagyfiús és mégis vagány.

Ami szóba jöhetett, az a Jacques Cousteau sapka, a Kaanteinen, a Karisma és a Hurricane volt. Végül az utóbbi mellett döntöttem.

Az eredmény:

A felhasznált fonal a téli füleshez is használt szürke melírozott Aljaška a Storex-től (alig pár dekányi), 4-es körkötőn és zoknikötőn kötve.

A minta magyarításához, kértem a szerző engedélyét, remélem, megkapom és megoszthatom Veletek,

Mogyorókrémes-kókuszos croissant

2011-04-19T16:05:00.000+02:00

Valami anyunál fellelt szlovák nyelvű röplapból kimásolt recept ez, már vagy száz éve kallódik a füzetemben...

Most aztán végre megsütöttem.

Nagyon látványos, irtó finom, édes-foszlós kelt tészta.

Hozzávalók:
A tésztához:

1 kg rétesliszt
1,5 dl olaj
1 tojás
4 evőkanál kakaó
120 gramm kókuszreszelék
6 dl tej
4 evőkanál porcukor
1 kocka élesztő
csipetnyi só

A töltelékhez:

egy üveg mogyorókrém

A kenéshez:

1 dl kristálycukrot feloldunk 1 dl vízben (nekem több fogyott, nagyjából a duplája)

Elkészítés:

Egy tálban összekeverjük a lisztet, olajat, tojást, porcukrot, sót és a tejben felfuttatott élesztőt (= 1-2 dl langyos tejbe teszek egy kanál cukrot, összekeverem, belemorzsolom az élesztőt, és nagyjából 10-15 percre meleg helyen felejtem. Akkor jó, ha láthatóan megemelkedik, "mintha" habossá válik). Sima tésztává gyúrjuk (= a mixer dagasztólapátjait használva 1-2 percen át legalacsonyabb fokozaton, majd 3-4 percen át legmagasabb fokozaton dagasztom - összesen kb. 5 percig), majd két részre osztjuk. Az egyik részbe beledolgozzuk a kakaót, a másik részbe a kókuszt. Az egyneművé dagasztott tésztákat nagyjából egy órán át kelesztjük langyos helyen (= kb. 30-35 fokra izzítom a tűzhelyet, a kelesztőedényt konyharuhával letakarom, és egy órán át felé se nézek), majd mindkét tésztából 5-5 cipót formálunk.

Lisztezett gyúródeszkán nagyjából tányér méretűre nyújtjuk az első kakaós cipót, majd félretesszük. Ugyanekkorára nyújtjuk az első fehér cipót is, majd rátesszük a barna lapra. Picit összesodorjuk, hogy valamennyire összeragadjanak, és mogyorókrémmel bekenjük. 8 egyenlő háromszögre vágjuk (= felezve, negyedelve, nyolcadolva). A háromszögeket a szélesebb oldalon kezdve feltekerjük, kicsit meghajlítjuk kifliformára, sütőpapírral bélelt tepsire tesszük.

Sütés előtt és közvetlen a sütés után cukorsziruppal lekenjük őket, hogy szép fényesek és foszlósak legyenek.

Kb. 180 fokon sütjük, 20 percen át.

A pepecselés ne riasszon el senkit, az eredmény bőséges kárpótlás a munkáért!!! Jó étvágyat!

Publikáció

2011-04-12T18:00:00.009+02:00

Megkértek rá, én pedig örömmel tettem eleget. Sajtóanyag lettem. :-D

Ja, és hogy el ne felejtsem: Országos Terápiás Kutyás Konferencia - 2011. június 3. Székesfehérvár. Én ott leszek.

Fordítást vállalok!?

2011-04-11T13:31:00.002+02:00

Bulcsú a nemrég vásárolt, lebetonozásra váró kinti ruhaszárító idegen nyelvű használati utasítását tanulmányozza. Elmélyülten olvasgatja az angol szöveget, gondolkozik picit, majd helyből fordít:

"A riforézis másik emlékkönyve, másképp mondva tyúkfojtás."

Asszem ki is váltjuk a vállalkozói engedélyt és szakfordító kft-t alapítunk.

Wisteria hisztéria

2011-04-10T11:49:00.002+02:00

Csütörtökön megleptem magam eggyel. Gondoltam, szép lesz majd tavasszal, amikor benövi és pompázatos virágokkal borítja a kerítést.

Lyukat ástam, jófajta virágfölddel béleltem, elültettem, belocsolgattam. Nem is maradt más, mint a várakozás...

Az imént teregetni indultam, gondoltam rápislantok, mennyit nőtt az én dédelgetett lilaakácom. A nem várt eredmény:

A lyukon kívül SEMMI. Szétszórva találtam néhány árulkodó vessző- és náddarabot.

Talán bele kéne törődnöm, hogy kutyám van és nem ápolt kertem...!?

Wisteria, R.I.P.

ui: Gabinak üzenem: az állat még él! :-D

Reccs!

2011-03-29T22:42:00.001+02:00

22.30 - a baleseti sebészetről való hazaérkezés időpontja, ahová a kölket vittük.

Anamnézis: Ma otthonában kutya fellökte, bal vállát megütötte.

Jelen állapot: A bal kulccsont központi harmadában elmozdulással és tengelyeltéréssel nem járó zöldgally-törés látszik.

Bulcsúnak és (B)Ödönnek közös erővel csak sikerült összehozni...

Főnix

2011-03-22T21:28:00.000+01:00

"A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik."

Na, szóval dióhéjban ennyit a kimaradásról. Azt leszámítva, hogy se gyönyörű nem vagyok - főként nem hím; se fiatalabb nem lettem az újjászületéssel. De azért újra itt vagyok, vörösen, és mindjárt meggyújtok egy fahéjas füstölőt is, csak az összhatás kedvéért...

Bővebben meg avvan, hogy ezek a télvégek, tavaszkezdetek engem mindig taccsra tesznek valamilyen értelemben. Idén nem kimondottan fáradt vagyok, hanem inkább lemerült, energiahiányos, életunt, eltespedt, passzív, lelassult, elfásult. Így aztán még a valós életem vezetése is akadályozott olykor, nem még a virtuális létezés...

Persze azért csordogálnak a hétköznapok. Túl vagyunk egy kollektív rotán és egy majdnem kollektív sima víruson. Van virágoskertem, egy primitív kis sziklakertem - de vállalom, mert legalább az enyém; van két (majdnem) új nadrágom végre, és szépen nőnek a körmeim (!!!). Ezen kívül van egy szétrágott kerítésem egy bolond kutyával, aki a macskánk nyomdokaiba lépett - mármint lógás szempontjából; rengeteg új könyvem - hála a szülinapomra kapott könyvutalványnak, a Molynak és a Teszvesznek; csavargós kedvem és sírhatnékom néha, például akkor, amikor Bulcsú merő szeretetből kigyomlálja az egyetlen kibújt mimózámat.

Kézimunka helyett olvasok mostanság. Többnyire. Amikor meg mégsem, akkor készülnek az ilyenek:

A második Maile kardigán Villőnek, a sárga helyett, amit kinőtt. Ez most kicsit vastagabb fonalból készült, fáradt zöld színben.

Mivel nekem nagyon tetszik ez a kötésminta, próbáltam leegyezni a szerzővel, hogy lefordíthassam, de nem kaptam engedélyt. Aki tehát szeretne egy hasonlót, angolul böködheti. Freely.

Most pedig megbocsássatok, de "lapoznék"...

Baby

2011-03-07T13:14:00.000+01:00

Oláh Ibolyától.
Kb. húsz perce akasztott meg a dal, azóta ez forog, forog....

Ja, és ajánlást is mellékelnék:
Neked és nekem, Kin. Mert megdumáltuk, tudod! ;-) Jöhet a nyár!

Esti édes és reggeli nyitány

2011-03-06T07:51:00.000+01:00

Tegnap este pók mászott a gyerekszoba falán. Villő elé állt, nézegette, közben hevesen magyarázott:

"- Hebebe, póóóp.
- Hebebe, póóóp.
- Hebebe, póóbebe."

Most meg:
Huba egyetlen árva fapisztolyunkkal őrjáratozik. Egyszer csak szembeáll a hugával, mondja neki:

"- Villő, várjál, csak bele fogok lőni a szemedbe.
(puff, puff)
- Na, jobban vagy?"

:-D

Gurigából kukac

2011-03-03T08:32:00.000+01:00

A megrögzött WC papír- és törlőkendő-guriga gyűjtögetők figyelmébe:

Munka közben

Az eredetileg tervezett darabszám

A jól végzett munka öröme

A maradék anyagok kreatív felhasználása, avagy Villő is kukachoz jut

Gyors, egyszerű délutáni barkácslehetőség. Olyannyira egyszerű, hogy leírást azt gondolom, nem is igényel, a képek önmagukért beszélnek. Az összes felhasznált anyag "second hand", vagyis valami más alkotásból leválasztott, újrahasznosított.

Az ötlet a No Ordinary Moments blogról származik.

Jó munkálkodást,

Lutri

2011-03-02T20:52:00.000+01:00

Amikor a postán akad dolgom, mindig meglepem magam egy 200 Ft-os kaparóssal, többnyire az állatos fajtából. Ma csekket fizettünk és levelet adtunk fel.

A választást a lyányra bíztam, hátha az a bizonyos szűz kéz... Vityüsz magabiztosan mutatott rá egyre a sorsjegyek közül. Természetesen egy "cityásra", ami aktuálisan hiúzos volt.

Nyereménye 500 Ft. :-D

Kezdetnek nem rossz - remélem, ettől már csak több jön. ;-)

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

2011-03-01T09:06:00.001+01:00

A minap könyvrecenziót emlegettem, hát beváltom a "fenyegetést". Azért nagyon ne aggódjatok, nem fogok minden egyes könyvvel előrukkolni. De amivel muszáj, azzal muszáj. Gavalda regénye pedig ilyen. Mivel ez az első könyv, amit tőle olvastam, kicsit "félve" vettem kézbe, miután már jó ideje a polcom várólistás sorába raktam. Nehéz téma, vaskos kötet. Attól tartottam, nem köt le eléggé az estébe nyúló olvasásokhoz, és mivel máskor nem túl sok időm marad "könyvelésre", a 620 oldalnyi törénet életem hátralevő részében ki is tart majd. De tévedtem. Az első 100 oldal után, ami nem unalmas ugyan, de még nem lebilincselő, bekövetkezett a robbanás: olvastam a vonaton, olvastam este, olvastam az előadások szüneteiben, és bevallom töredelmesen, az utolsó 50 oldalnál megkurtítottam a családra szánt időt is, mert egyszerűen már nem tudtam letenni a kezemből.

A történetet nem mesélem el, kár lenne beleronítani a katarzisba, amit az olvasása okoz. Csak egy kis "feelinget" próbálok átnyomni az éteren, hátha eljut Hozzátok.

Ismeritek Kányádi Sándor Három széklábát? "Egyik: Billeg, másik: Ballag, harmadik meg: Billegballag...". Pont ilyenek a könyvben szereplő alakok is. Az anorexiás festő-takarítónő, a dadogó nemes és a magát macho-nak mutató szakács. Három szerencsétlen sors, három nyomorúságos, megsebzett, ingatag egzisztencia. Mégis, amikor az élet (és megint a Fátum, mint már annyiszor máskor...) rendelése szerint egyszercsak egymás mellett találják magukat, bonthatatlan szövetséggé, megoszthatatlan barátság-kötéllé sodródnak össze. És a három, egyenként ingatag székláb nem bizonytalan és nem csatlő-botló többé. Két oldalról támogatják és kétfelé támogat - tökéletes egyensúly. Egyensúly, amitől dönteni mer, cselekedni mer, élni mer.

Csodálatos könyv. Szívmelengető, lélekemelő, megtisztító, hitújító olvasmány. Aki teheti, vegye kézbe, élje át.

ps.: Az elolvasás után megnéztem a filmet is, a moovie.hu oldalon "Egyedül nem megy" címmel online nézhető. Nekem óriási csalódás volt. A könyv minden szava átitatott, a szereplőkkel lélegeztem és gondolkodtam. A filmnek alig vártam a végét...